Caravaggio

Nem használt kék színt, mert az a pestisre, apja halálának okozójára emlékeztette őt. Modellként koldusokat és prostituáltakat használt festményeihez, kiknek végsőkig védte tisztességét, mígnem ő maga is alámerült sötét világukba.

Egy lázadó, kalandor, szökevény, a kirekesztettek, a peremre szorultak barátja, aki mégis élvezte az Egyház kegyeit – Michelangelo Merisi da Caravaggio újrafogalmazta a festészetben a fényárnyék fogalmát és életét az utolsó cseppig szenvedéllyel élte. Egy rendhagyó, szórakoztató életrajzi előadás, egy másfajta alámerülés a fény és árnyékok világába.

„A legtöbbet idézett példa a caravaggiói ikonoklazmusra a Szent Máté elhívása című kép: Jézus Máté vámszedőre mutató gesztusa Michelangelo ismert kéztartását másolja a Sixtusi Kápolna mennyezetfreskójáról, amellyel Isten Ádámot, az első embert teremti meg. Caravaggio szerint minden, az isteni fényben önmagára ismerő ember első ember is egyszersmind, ami teológiailag nemcsak kifinomultan pontos, hanem, ha jól belegondolunk, a modernitás kérlelhetetlen és szuberzív (ön)bejelentése is egyszersmind.” (Visky András)