Idült dráMA-i kezdet. Az utolsó előadást követő vacsorabuli erőmaradéka mozgatta a villákat a borús reggel virslije felett, majd a lábakat a Küküllőből a Szarvas étterem felé, az ott tartandó elmezsúr, a Szakmai beszélgetés okán.
A dráMA17 kisvárdai fesztiválnyertes produkciókkal indult. Csog Brigitta érzékletes szellemi felvezetőivel, tovább lendítő kérdéseivel elmélkedtünk a nagyváradiak Villámcsapottak című rögtönzéséről és a Yorick Stúdió Egy diktátor születése című, Székely Csaba által írott monodrámájáról. Mindkét beszélgetés komolyságának biztosítéka volt a létrehozók szinte teljes jelenléte.
A Villámcsapottak rendezője, Kincses Réka németországi otthonából érkezett Udvarhelyre, a darabot a személyes sorsuk egy-egy epizódjával gyarapító színészek pedig – Czvikker Katalin igazgató vezetésével – valamennyien megjelentek, s együtt méltatták a jeleneteket összefüggő egésszé szerkesztő dramaturgot, Enyedi Évát, illetve a valóságos (szövegkönyvmentes) rögtönzésre bátorító művészeti vezetőt, Novák Esztert.
A színészi vallomástételek fura összecsengése az iskolai indíttatásuk volt: csaknem valamennyien reáltagozatú líceumba jártak: neveltetésük alapján kínálkozott, hogy materialisták legyenek, ne higgyenek az eleve elrendelésben, s azt, ami a cselekedetükben önkéntelen, tartsák objektív véletlennek. Hát, nem! Ennél a sorsuk (mindnyájunk sorsa) változatokban gazdagabb: izgalmakat, titkokat, döntésalkalmakat hozó idő: megélésre érdemes alkalom.
Ilyen, bár a megélésre kevésbé ajánlható alkalom az a fikció is, amely szerint egy színész, a szakmai kudarcérzete nyomán, a képeségeit politikai hatalomszerzésre használja. Székely Csaba Galló Ernő számára a potenciális diktátorról írt szerepet, Sebestyén Aba pedig a színészt ilyenné rendezte meg: „karcos bakelit hanghoz kacsázó feminin külsővel”.
Székely Csaba utóbb a kedd emberének bizonyult. Az este a Bányavirág című darabjának újabb, Faragó Zénó által rendezett verziója, a Figura Stúdió Színház előadásával zárult. A nézői hozzáféréshez precíziós céltüske a gyergyószentmiklósi beharangozó szövege. „Ebben a tragikomikus történetben a megértés kulcsa a megbocsátás. Nem idegeneket látunk távolinak tűnő problémákkal küzdeni: helyzetük égetően ismerős és testközeli. Fájdalmukat humorral enyhítik, a maguk önfejű módján mégis egymásba kapaszkodnak. Túlélnek. Élnek. Éldegélnek abban a valóságban, ami a külvilágnak csupán egy izgalmas riport témája, számukra azonban a létezésért való mindennapos küzdelem.” A rendezést segítő, elmozgó díszlet (tervezője Ferenczi Zoltán) és viseletszimbolika (megálmodója Szőke Zsuzsi) nyomán, bimbójából kibomlik a delírium virága. Munkájuknak messzi tovább élés jósolható.
Balogh Tibor
szeptember 22.
