Alig érkeztünk meg, máris a fesztivál közepén járunk: mivel a dráMA hat napos, két közepe van – az első középső nap a szerda volt. A délelőtti kerekasztal beszélgetés helyszíne ezúttal nem a színház előtere, hanem a gyönyörűen felújított Küküllő Hotel tetőterasza volt, ahol megtörtént a kör négyszögesítése, amennyiben négyzet alakú asztalok összetolásával alakítottunk ki egy olyan körülülhető hatalmas tárgyalóasztalt, amely mellett kötetlenül beszélgethettünk a jelenlévő direktorokkal: Albu Istvánnal, a gyergyói Figura Stúdió Színház vezetőjével, Stier Péterrel, a Szatmárnémeti Északi Színház főigazgatójával és a házigazdával, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház igazgatójával, Nagy Pállal a kis társulatok helyzetéről és perspektíváiról a Románia egész kulturális életének jövőjét erősen befolyásoló megszorító törvénytervezet árnyékában. Mint kiderült, egyelőre annyi tudható, hogy az irigylésre méltó társadalmi egyeztetés – merthogy egyáltalán van – hatására néhány ponton enyhítettek, finomítottak már az intézkedéscsomagon. „Vigasztalásul” a fesztivál magyarországi vendégeiként mondtunk mi is – Stuber Andreával és Proics Lillával – a sajtóból ismerhető számokat a hazai színházi és kulturális élet egy részét a háborús recesszióra hivatkozva ellehetetlenítő pénzügyi elvonások mértékének érzékeltetésére. A beszélgetés célja természetesen nem lehetett a problémák megoldása, inkább a tájékozódást szolgálta és az együttműködési lehetőségek keresését. A nap mottója – ÉLET… VAGY? – mindenesetre fájdalmasan pontosan illett erre a programra is, jóllehet az inspirációt az esti előadás adta az ötletgazdáknak, merthogy a szucsávai színház által Întoarcerea acasă (Hazatérés) címen játszott Matei Vişniec-dráma a háborúról szól, szereplői már halottak, áldozatok. (A színház egyébként a szerző nevét viseli, ami még élő, nem is olyan öreg – egyidősek vagyunk 😊 – író esetében igen ritka.)
Visszatérve a mottókhoz: a dráMA minden előadásához tartozik egy ilyen mérlegelendő kérdés, mint a fenti. Az eddigi programra visszatekintve: a Visul című Reactor-produkcióhoz a VALÓSÁG… VAGY?, a sepsiszentgyörgyi Napraforgóhoz a CSALÁD… VAGY? (Magyarországon momentán ugye ez kormányzatilag nem kérdés…), a Polcz Alaine életéről szóló Teljes lényeddel című monodrámához a TÚLÉLNI… VAGY?, a temesváriak Caravaggiójához a FÉNY… VAGY?, Frank Sinatra zenés megelevenítéséhez pedig a KIRÁLY… VAGY?. Ezek a dilemmák fogalmazódtak meg tehát eddig, a még csak ezután látható előadások ihlette kérdések ismertetését meghagyom blogger-utódaimnak. A mottókról legfeljebb annyit még, hogy az egész találkozónak is van ilyenje, mégpedig egy szellemesen kétértelmű, ami így szól: OTTHON… VAGY? Megérkezésemkor, meglátva a műsorfüzet címlapján a kérdést, gondolkodás nélkül vágtam rá, hogy igen.
Jó befejezése lehetne ez e bejegyzésnek, de nem hagyhatom ki a kocsMA említését, melynek a táncosok próbaterméből gondosan kialakított, otthonos beltere, s a dohányzókra is figyelmező hangulatos kültere remek helyszíne az éjszakába nyúló privát és/vagy szakmai beszélgetéseknek rég nem látott kollégákkal, alkotókkal, színházi emberekkel vagy éppen új ismerősökkel. Tegnap DJ Nifty szolgáltatta ehhez a kiváló zenét – ő maga jólesően némaságba burkolózva.
Szűcs Katalin Ágnes
