A zöld macskával indul a Tomcsa Sándor Színház 2020/2021-es évadja, ez lesz a hatodik a színház színésze, Tóth Árpád által rendezett kocsmaszínházi előadások sorában. A bemutató a Mokka Kávéházban lesz, de más helyszíneken is tervezik játszani, sőt, a cél az lenne, hogy minél több helyen megforduljanak.

A kocsmában nehezebb.

Vagy legalábbis másabb, értenek egyet a színészek és a rendező az előadás hétfői sajtótájékoztatóján. A színházban ha rossz az előadás, akkor a néző feláll és elsettenkedik. Ehhez képest a kocsmában „ha egy másodpercre elveszíted őket, akkor teljesen elveszítetted, mert fog neki szivarazni, sört venni vagy kimegy a mosdóba”, hasonlítja össze Tóth Árpi a két helyszínt. Hozzáteszi, már kialakult a nézők részéről a színházon kívül is egyfajta tisztelet, ritkán akad csak olyan, aki „jobb pofa akar lenni, mint a színészek”. De azt is megemlítik, hogy a kocsmaszínházi előadások egy olyan közegben szólalnak meg, ahol az emberek máskor csak sörözni vagy kávézni fordulnak meg, és nem feltétlenül találkoznak kultúrával.

Mitől életszerűbb, mint a többi előadás?

Merül fel a kérdés, amit nevetés követ. A rendező bevallja, ő is csak akkor találkozott az „életszerű kocsmaszínház” meghatározással, amikor meglátta a plakátot, kacagtak akkor is rajta egyet.

Meg lehet magyarázni, ha nagyon szeretné, folytatja, mint mindegyik eddigi kocsmaszínházuk esetében „a szereplők lehetnek akár a szomszédaitok, a gyerekeitek, vagy azok barátai. A probléma itt van köztünk, az életünkben”, de igazából nem életszerűbb, hanem hasonlóan életszerű, mint az előzőek, vallja be.

Milyen folyton megfelelni és túlélni?

„Milyen érzés az, ha apád eladja a biciklidet vagy lenyúlja a spórolt pénzed, hogy piára költse, vagy anyád szezonálisan váltogatja a pasijait és teljesen elhanyagol? Milyen a fiatalok kegyetlen világa, a csajozás-pasizás törvényei, aminek mégis mindenképp meg akarsz felelni? Milyen folyton megfelelni és túlélni?” – írják az alkotók a A zöld macskáról a színház oldalán. „Mindegyik (a kocsmaszínházi sorozat közül – szerk. megj.) valahogy ezt a problémát járja körül”, meséli a rendező: olyan fiatalokat látunk majd a színpadon, akik egy „nem túl rózsaszín” családi háttérből érkeznek, ígéri. Bár „ha jól szétnézünk a társadalom nagy része ilyenből érkezik, vagy azért mert valaki alkoholista, vagy mert a szülők elváltak, másnak a szülei külföldön dolgoznak a jobb megélhetés érdekében”, teszi hozzá.

Zene, tánc, fények

A zenei résszel kapcsolatban annyit árul el a rendező, hogy egy, már megírt dalt dolgoztak fel különböző verziókban, ebben Ila Gábor volt a segítségükre, Pál Attila pedig a csapatnak segített a számok gyakorlásában, tökéletesítésében. Koreográfusuk nem volt, ők maguk állították össze a mozgássorokat, ezek improvizációs játékok által jöttek létre.

A szöveg is kicsit más lesz, mint a rendező szerint „a túl vásárhelyiesre” fordított magyar fordítás, ezek a részek helyett „kerültek mások”, a „maguk képére formálták a szöveget”. Egyébként a szerda esti bemutatón Elise Wilk kortárs drámaíró, a A zöld macska írója és a szöveg magyar fordítója, Pálffy Zsófia is jelen lesz majd, árulta el Dálnoky Réka, a színház új művészeti vezetője.

Bár a bemutatóra a helyek már elfogytak, a következő héten 24-én és 25-én is megnézhetik a A zöld macskát azok, akik ezen a héten lemaradtak volna róla. A helyszín még kérdéses, de helyek után lehet érdeklődni a színház jegypénztárában vagy a 0743 212 131-es telefonszámon.