Kaján vigyorral tekintve az emberi lét értelmetlenségére

A groteszkben mindig ott van a sziszifuszi értelmetlenség magja – véli Bélai Marcel rendező, aki a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház társulatával állítja színpadra Franz Kafka A per című regényének adaptációját. A bemutatót november 26-án tartják.

Bélai Marcel a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem rendező szakán Sebestyén Aba osztályában végzett, majd 2023-ban a mesteri rendező szakon, Bocsárdi László osztályában. Jelenleg a Babeş–Bolyai Tudományegyetem doktori hallgatója és óraadó tanára. A Tomcsa Sándor Színház társulatával első alkalommal dolgozik együtt, a színház művészeti vezetője, Barabás Árpád meghívására.

“A székelyudvarhelyi társulat tagjai az első pillanattól kezdve nagyon befogadóak, kíváncsiak és együttműködőek voltak. És napról napra egyre jobban szervesül ez a nyitottság és kíváncsiság” – mutatott rá, amikor két próba között leültünk beszélgetni.

A fiatal rendező Budapesten született és nevelkedett, nemrég Szatmárnémetit választotta otthonául. Mint vallja, a legfontosabb színházi szocializációs évei Erdélyben teltek, így „a romániai román, meg a romániai magyar színjátszás, vagy az erdélyi színházművészetnek a fogalmazásmódját sokkal inkább érzem a sajátoménak, mint az otthonit.” Az elmúlt két évadban több előadást is jegyzett rendezőként: Petőfi Sándor: Az apostol (Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulat), Gyűlöletvarieté (Shoshin Színházi Egyesület), Martin McDonagh: A kripli (Szatmárnémeti Északi Színház – Harag György Társulat), O. Horváth Sári: Bolondvilág, avagy the Marx Brothers (szabadkai Kosztolányi Dezső Színház).

Fotó: Dániel Helga. Forrás: Tomcsa Sándor Színház

Rendezéseiben hangsúlyos a groteszk fogalmazásmód, a groteszk felmutatása. Valahogy reflexszerűen ez a megnyilvánulási forma következik belőlem. Azok a helyzetek érdekelnek, amikben az adott személy annyira rá van fixálódva valamire, hogy az a fixáció képes a hétköznapi létezésmódjából kiforgatni őt. Ilyenkor olyan megnyilvánulási formák jönnek elő, amelyek egyébként a felszín alatt ott vannak, csak szépen, illedelmesen, a megfelelési kényszerekből kifolyólag mégsem engedünk szabadjára. Engem pont ennek a felszabadítása érdekel. Ugyanakkor, a groteszkben mindig ott van valamilyem módon a sziszifuszi értelmetlenségnek a magja, és ez az utóbbi időben számomra egy fontos témává vált, hogy valahogy muszáj – minden, a jelenvalónkból érkező ellentétes információ ellenére – megtalálnom azt, hogy akkor mi értelme is van ennek az egésznek.”

Fotó: Dániel Helga. Forrás: Tomcsa Sándor Színház

Bélai Marcel elmesélte, Kafka műveihez már tinédzser kora óta vonzódik, mert annyira különös, furcsa és leginkább nyugtalanító világa van, tele szorongással és az értelmetlenséggel való küzdelemmel. Kafka művészetében mégis felszabadító, hogy az emberi létezés értelmetlenségére olyan kaján vigyorral tud rátekinteni, amelyben ott van a feloldozás lehetősége. A készülő előadásban is ezt a fajta kettőséget keressük. A töréspont utáni ellazulást, a tragédia megtörténtével beálló rendet.

Voltaképp a megnyugvás és belesimulás azok a kategóriák, amelyek körül gravitálunk. De persze ezek az állapotok sem feszültségmentesek vagy önfeledtek. Talán ez Kafka »mágiája«, hogy az ellentétpárokat odáig fokozza, ahol már nyelvileg elbeszélhetetlenné, megfoghatatlanná válnak a megélések. Ide szeretnénk eljuttatni a nézőket is.”

A per Franz Kafka leghíresebb regénye, amelyet 1914-ben írt, de csak tizenegy évre rá jelent meg nyomtatásban. Az előadás ismertetőjében ezt olvashatjuk: Josef K.-t, egy bank cégvezetőjét, 30. születésnapjának reggelén váratlanul letartóztatják. A vádat nem ismertetik, K. pedig igyekszik figyelmen kívül hagyni a reggeli eseményeket. Ez persze lehetetlen. A törvényszék mindig és mindehol utoléri őt. A bizarr, labirintusszerű igazságszolgáltatási rendszerben bolyongó K. útját kizsigerelt és reményvesztett alakok keresztezik, akik érthetetlen módon mind tőle várják helyzetük jobbrafordulását. Minél inkább próbálja tisztázni magát K., annál mélyebbre és mélyebbre hatol az őt vád alá helyező törvényszék átláthatatlan és önkényes rendszerében, mely örvényként húzza magával a mélységbe. A per Josef K. küzdelme a bűntudattal, valamint a szabadság és megváltás keresésének mindenre kiterjedő gyötrelmével.

Fotó: Csató Andrea

A történetben egyedül Josef K. kérdőjelezi meg, az őt körülvevők teljesen természetesnek veszik a kialakult és egyre inkább fokozódó helyzetet. „A groteszkség másik alappillére, hogy olyan dolgokat kezel egy közeg természetesnek és magától értetődőnek, amely egy külső nézőpontból tekintve – esetünkben a néző nézőpontjából, amely egyben Josef K.-é is – teljesen elfogadhatatlan, szokatlan és másképp működik, mint ahogyan azt feltételeznénk, vagy ahogyan megszoktuk. Óriási értelmező irodalma van ennek a műnek, az én meglátásomban A per nem K.-nak a világgal, hanem az önmagával szembeni küzdelméről szól, a saját szégyenérzetével, a saját lelkiismeretével. Talán az értelmetlenség közepette mégis a megváltásnak a vágya az, amivel ő küzd, vagy amit próbál elérni minden negatív előjelű történés ellenére” – magyarázta a rendező. Hozzátette, a főszerepet játszó Jakab Tamással is sokat beszélgettek arról, hogy Josef K. nem egy mártír. Már csak azért sem, mert egy pökhendi alak, aki 30 évesen egy nagy banknak a harmadik legfontosabb embere. A szívósság, pökhendiség és ellentmondást nem tűrés része kell legyen egy ilyen figurának.

Tulajdonképpen, mi ez a letartóztatás? Itt van egy fiatalember, aki látszólag rendkívül sikeres abban, amit csinál, nagyon magas presztízse van, és mégis elindít önmagával szemben egy folyamatot. Mert ez az ő belső folyamata, hogy mi lehet ez a momentum, hogy egyszer csak felébred, és valahogy mindaz, amit ő addig normalitásnak vett, és amiben a mókuskerekét hajtotta, az a rendszer az egyik pillanatról a másikra teljesen hazugságnak tűnik és teljesen elfogadhatatlannak. Ez az a töréspont, ami az egészet elindítja.”

Kafka regényének adaptációját Bélai Marcel Takács Réka dramaturggal közösen – akivel már több munkafolyamatban vettek részt együtt – készített el, és mint mondta, az alapművet szerették volna kidomborítani, a hozzáírások, átköltések inkább csak a színpadi működés szükségszerűségéből fakadtak. Az előadás látványtervezője Hatházi Rebeka, a zenét Bocsárdi Magor szerezte.

Szereposztás: Josef K. – Jakab Tamás; Willem, Bertold, Titorelli, Negyedik vádlott – Wagner Áron; Franz, Felvilágosító, Block, Szerelő, Inas – Esti Norbert; Igazgatóhelyettes, Bírósági szolga, Huld – Tóth Árpád; Grubachné, Brünhilde, Lady Fitness – László Kata; Lány, Irodavezető, Gyáros, Harmadik lány – Pál Attila; Titkár, Leni, Harmadik vádlott – Veres Orsolya; Felügyelő, Bürstner kisasszony, Első vádlott, Másik lány – Albert Orsolya; Asszony, Vesszőző, Második vádlott, Egyik lány – Nagy Xénia-Abigél; Pap – Barabás Árpád.

A cikket Péter Beáta írta

Forrás: https://liget.ro/studio/kajan-vigyorral-tekintve-az-emberi-let-ertelmetlensegere?fbclid=IwY2xjawGnxYFleHRuA2FlbQIxMQABHSXH2tl6OTw6gsa1HrPzP15RmIfXmjhdAmzO9ABbSVM9MCUmg3xcGSzKIw_aem_VALmJJlFvh1f96jsHd6mHw

Megosztás:

További hírek