Igen, kérem, beismerem, hogy első- dráMÁS résztvevő vagyok. Mentségemre szolgáljon, hogy eddig is készültem, gondolatban elindultam párszor, de valahogy mindig lemaradtam róla, mint Mrozek Mulatságának legényei. De most itt vagyok, és ismerős arcokat keresek, akikkel mulatságba indulhatok, hogy napokon keresztül együtt mulathassunk. Családi közösség ez, látom, és érzem is, ahol öröm a találkozás, ahol a sorsfonalak már évek óta összekötnek embereket, csak most véletlenül éppen ez a mottó. Zavarba is jövök rögtön ettől, nem tudom, kinek és hogy köszönjek, bemutatkozzak, vagy várjam, hogy ő tegye, hiszen ismerős az is, akinek én ismeretlen, mert szerepeik, írásaik, gondolataik a valóságom részei már régóta, a fizikai találkozások kényszere nélkül is.
A legismerősebb maga a város, ami már régóta az enyém, mert összekötnek vele végtelen hosszúnak tűnő középiskolás éveim, és ahol az én színházhoz vezető sorfonalam talán épp akkor kezdett szövődni, amikor egyszer, nagyon régen egy Marselle-i színház társulata elhozta a székelyudvarhelyi színházba a Tartuffe-öt, és én autogrammot kértem a társulat színészeitől. Courage!, írta maga Tartuffe (!) az előadás szórólapjára, miután a szemembe nézett, és én azóta tudom, hogy a bátorságot a színházban kell keresni, hol máshol. Ahogy a csodát is, mert azt is tudom, hogy dráMA plakátján tekeredő vörös sorsfonalak már a találkozó első napjának reggelén szépen lekúsztak a plakátról és kijelölték az előadások helyszíneit jégpályán, kávézóban, közösségi térben, majd pici hurkokat, csomókat kötöttek és kötnek azóta is, szakmai és baráti beszélgetéseken.
Soha nem tudtam naplót írni, mert az aznapba mindig bekúszott a tegnap, a tegnapelőtt és az azelőtt és ebből a soknapi valóságából születő történet túl hosszúra sikeredett volna, ezért már azelőtt feladtam, mielőtt elkezdtem volna. Lázár Ervinnel zárom soraimat, mert ebben úgy van a Szerda, hogy már benne a Csütörtök: Szerda ablakában Csütörtök ül, és ordít csütörtükül. Csütörtökkel együtt pedig én is bátran ordítom: köszönöm a szervezők munkáját, köszönöm a meghívást, köszönöm, hogy itt lehetek!
Haraszti Bálint Ildikó
szeptember 17.
Fotó: Kelemen Kinga
