A Tomcsa Sándor Színház egykori, a Győri Nemzeti Színház jelenlegi művészeti vezetője, rendező, zenész, színházi alkotó, Zakariás Zalán újra Székelyudvarhelyen. Ezúttal Shakespeare Athéni Timon című tragédiájának átdolgozását Timon címen állítja színpadra. Az október 10-re tervezett bemutató apropóján, munkásságáról, meglátásairól, terveiről Bács Noémi, a színház irodalmi titkára kérdezte a rendezőt.
Visszatérő alkotóként ismerhet téged a székelyudvarhelyi közönség. Többször rendeztél itt, voltál művészeti vezető is, és azóta is szervesen része vagy a Tomcsa Sándor Színház vérkeringésének. Milyen érzésekkel térsz vissza ide?
Szeretem ezt a társulatot és ezt a színházat, mindig jó energiákkal jövök ide. A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színháznak is voltam művészeti vezetője és rendezője, ami szintén nagyon fontos része a munkásságomnak, de valahogy Udvarhelyen születtek a számomra nagyon-nagyon fontos előadások. Ilyen volt a legelső előadásom ezzel a társulattal, Ödön von Horváth Mesél a bécsi erdő (2009)című vígjátéka. Aztán Matei Vișniec a Migránsoook, avagy túlsúlyban a bárkánk (2017) című előadás az, ami eddig a legnagyobb utat járta be, mind szakmai téren, mind a nézők körében. Valahányszor visszajöttem, mindig abból az alkotó és alkotó közti bizalomból táplálkoztam, ami kialakult a társulat és köztem az évek során. Ahol már a fölösleges kérdések eltűnnek, bíznak abban, hogy az elemek szervesen kapcsolódnak valamihez, ami az előadás része. Ez a családias környezet ad egy olyan nyugodtságot, lazaságot, amit máshol a stressz, az izgalom vesz át, az pedig gátolja az alkotás flow-ját. Ha nyugodt maradok és az érzelmeim nem kavarognak, akkor ennek a könnyedségnek hála, sokkal inkább tudok racionális és megfontolt gondolatok mentén megfogalmazni valami igazán maradandót. Természetesen nem lehet teljesen kizárni az érzelmeket sem és a művészetben ezt soha nem is kell megtennem. Az érzelmeim vezéreltek ebben a választásomban is, mert az Athéni Timontmár egyetem óta meg akarom rendezni, ezért a mostani próbafolyamat egy ajándék nekem, főleg az udvarhelyi társulattal.
Rég tervezed színpadra állítani ezt a darabot, sok helyen megfordultált mint rendező, hogyhogy mégis pont Udvarhelyen sikerült megvalósítani ezt a régi vágyad?
Nem véletlen, hogy hosszas idő után úgy döntöttem, hogy az Athéni Timont Udvarhelyen rendezem meg. Nagyon sokáig terveztem több helyen is, például Sepsiszentgyörgyön is gondolkodtam egy alkalmas szereposztáson, végül mégsem került erre sor ott, de nincsenek véletlenek. Aztán úgy tűnt, adódik egy lehetőség Budapesten is, de sok gondolkodás után, úgy éreztem, hogy nincs meg az a szereposztás, és az a főszereplőm, aki kéne nekem. Ha már nekiállok ennek a szövegnek, akkor a mozaik minden egyes elemének meg kell lennie. Egyetlen tényező sem lehet bizonytalan, ezért döntöttem úgy, hogy az udvarhelyi társulattal és Barabás Árpáddal, Freddyvel a főszerepben csinálom meg ezt az előadást. Azt hiszem, hogy egy nagyon jó szereposztást tudtam összerakni, ahol mindenki olyan szerepet játszik, ami kihívás számára és ez nagyon fontos. A társulat létezése és együttgondolkodása annyira szerves, mint egy családban. Mindig mindenki tudja, hogy merre tart az előadás, emiatt pedig rövidebb idő alatt meghatározóbb eredményeket lehet fölmutatni. Ebben a futó világban egyre ritkább, hogy el tudjunk mélyülni alkotóként, művészként, hogy meg tudjuk várni azt a felismerést, amiben kialakul egy-egy színészi játék finomsága, a pontos érzet, az igazság. Amit tud az udvarhelyi társulat, az pont az a nyugalom, az az idő és az az emberi hozzáállás, amiből lehet nagyot és fontosat alkotni. Én még mindig azt vallom, hogy a színház egyenlő a színésszel. Ebben nőttem fel és akárhol voltam, mindig színészközpontú előadásokat rendeztem, és szerintem nem is tudnék mást…
Fotó: Dániel Helga.
Beszéltél a színészről, beszéltél a rendezőről, térjünk kicsit rá a szövegre. Hogyan aktualizáltátok? Bereczki Ágota dramaturg párod az életben, párod a munkában. Milyen a közös munka úgy általában, és ezen a szövegen hogyan dolgoztatok?
Ez egy nagyon különleges szöveg, amihez nem gyakran nyúlnak a rendezők, egy antidarab, egy antihőssel, nem szokásos vonalvezetéssel, nem megszokott történettel. Sokkal inkább filozófia, mint lélektani realizmus, és az embereknek gyakran kényelmetlen vagy terhes a szabadgondolkodás, a filozófiai elmélyülés – nekem is, ezzel nem kizárni akarok –, a halálra sem minden nap gondolunk, mert akkor a halálfélelem megpecsételné az életünket. Az, hogy Ágóval mi sokat vagyunk együtt, az nagyon segít azon, hogy folyamatosan újraértelmezzük a dolgokat. A shakespeare-i szöveget Ágó átírta és egy teljesen új szöveget adott a kezembe, amely tisztább és következetesebb, mint az eredeti. Az ő munkája tulajdonképpen az alapja a rendezéseimnek, nemcsak egy szöveg születik, hanem egy koncepció, egy teljes előadás-váz. Az Athéni Timon eredeti szövege, és az ő szövege nagyban eltér egymástól, sok részt újraírt és átformált. Aki ismeri az eredetit, nagyon rá tud erre csodálkozni, csak manapság ugye… szinte senki sem ismeri az eredetit. De pontosan ezért fontos ez az új szöveg. A nagy jambusokat beszédközelibbé tette helyenként, de a szöveg líraisága mindvégig megmaradt, azaz a verses forma nem veszett el. Így van egy nagyon szikár, mély, sűrített mondanivalója a szövegnek, amellett, hogy a cselekmény követhetőbb, a karakterek lélektani motivációja kézzelfogható. Arra törekedtünk, hogy a shakespeare-i problematikák, szituációk úgy legyenek lefordítva, hogy ne aktuális legyen, hanem emberközeli. Ez a szöveg önmagában annyira kortárs az emberekben való csalódás felmutatásával, a mindennapi „zajos” magányunkkal, hogy nincs mit aktualizálni rajta. Mi is fel kéne tegyük azokat a kérdéseket, amiket feltesz Timon, hogy mi értelme az emberi életnek? Miért vagyunk itt? Miért kell bejárjuk ezt az utat? Mi az, ami szerint kéne élni, hogy ne azt a mókuskereket hajtsuk, amit mindenki? Én most elsősorban magunkról, művészekről beszélek, akik nem a pénz miatt választottuk ezt a szakmát, hanem hogy próbáljuk felfedezni, hogy mitől lesz élet az élet. Ezen az úton végigmenni, megmaradni embernek, leküzdeni azokat a körülményeket, azokat a társadalmi elvárásokat, helyzeteket, amit a magánélet is megkövetel, és megmaradni igaz művésznek, ez szerintem a nehéz dolog.
Ezeknek az egzisztenciális kérdéseknek a boncolgatása aktuális volt akkor is, most is, valószínű az is marad. Formában ez hogyan mutat majd? Mire számítson a néző?
A leporolt szöveg mellett a színpadkép is egy teljesen mai világot fog megidézni. Nem is aktualizáljuk, hanem inkább hétköznapiasítjuk, hogy emberközelibb legyen. A mostani épületek, intézmények letisztultságát, sterilitását hozza a mi terünk is, ahol egy-egy elem, kellék kiemeli azt a problematikát, amiről éppen szó van. A történet legelején Timon egy nagyon gazdag és nagy hatalommal rendelkező személy, akikhez szenátorok járnak bulizni. Ő ebből bukik meg. Ez a társaság fordít neki hátat, amikor kiderül, hogy a teljes vagyonát elosztogatta. Ebből az elkeseredésből öl meg olyan embereket, akik tulajdonképpen a törvényt képviselik, ezért a politika és a hatalom ellene fordul. A történetünk végén eltemeti önmagát, azonban ezt mi egyfajta újjászületésként értelmeztük: egyáltalán nem a haláltól félve teszi ezt, sőt mint egy megtisztulást, mint egy új kezdetet, mint minden gyötrelemnek a végét fogja föl.
Fotó: 4K Média Stúdió
Nagyon kerek és határozott elképzelésed van erről a darabról, összeszokott csapat áll mögötte. Csíki Csaba a jól bevált díszletterveződ, Kovács Aliz a jelmeztervező, Boca Hunor szerzi a zenét. Mindegyikükkel többször dolgoztál már…
Csabival pont húsz éve dolgozunk együtt, a vele való kapcsolatom olyan, hogy egy mondatom után a következőt már ő mondja. Amiben ő fantasztikus, az az, hogy milyen gyorsan megérti, amire gondolok, amit szeretnék látni, és abból kiindulva ad hozzá még ötleteket. Ezt a díszletet is pillanatok alatt kitaláltuk az összhangnak hála.
Aliz két éve megkeresett Győrben, hogy látta az eddigi munkásságomat és szeretne dolgozni velem. Pont akkor jelmeztervező nélkül maradtam, és már kellett volna leadni a terveket, úgyhogy jött ő. Azóta tulajdonképpen mindent együtt csinálunk. Az emberi találkozásokban, sorsokban nagyon ritkán van ilyen, de amikor van, akkor az lehengerlő.
Huni akkor jött ehhez a színházhoz, amikor én voltam a művészeti vezető, azóta mondom, hogy Kelet-Európa legjobb hangosítója, elképesztő szakmai tudással rendelkezik az auditív hatásokról. Az előadásaimban mindig előre ki van gondolva, hogy melyik hang mit képvisel, milyen érzetet teremt, és amit ő a keze alól kiad, az mindig nagymértékben egyezik az én elképzeléseimmel. Leülünk, átbeszéljük, és egyből érti, amit én a zenével ki akarok fejezni, majd ezt gyakorlatban is megvalósítja. Van, amikor hallgatunk, hallgatunk, és akkor azt mondja, hogy azt hiszem, értem. A néző is egy ilyen zenés jelenetbe csöppen bele az előadás elején.
Apropó, zenés jelenet. Statisztákkal is dolgozol az előadásban, úgyhogy az udvarhelyi közönség láthat majd fiatal tehetségeket is a színpadon. Milyen velük dolgozni?
Nagyon nyitottak, és nagyon szeretem a hozzáállásukat. Látszik, hogy mind olyan diákok, akik csodálják, szeretik a színházat. Most, hogy annak működésébe betekintenek, úgy érzik, hogy ez egy érdekes helyzet, ami vonzza őket, így nagyon szívesen jönnek.
Fotó: Jakab Anita.
Az udvarhelyi társulatról már elmesélted, hogy szeretsz velük dolgozni, szívesen térsz vissza. Hogy látod az udvarhelyi közönséget?
Az ittenieket egy nagyon nyitott és színházszerető közönségnek ismertem meg. Több olyan előadásom volt, amiben kísérleti elemek, extrém túlzások voltak, vagy olyan nyelvezetet használtak, olyan témát feszegettek, ami nem föltétlenül a közkedvelt kategóriába sorolható, mégis azt érzem, hogy hajlanak ezeknek a befogadására. Emlékszem több olyan estére, amikor előadás után a nézővel beszélgetve olyan véleményeket, meglátásokat hallottam, amik aztán továbbvitték bennem a reményt, hogy van akinek csinálni ezt a színházat.
Ha jól tudom, nem titkolt célod fesztiválokra is elvinni a Timon-t. Mesélnél ezekről a tervekről? Befolyásolja ez a rendezést?
Pontosan ismerem ennek a színháznak az életét és az előadásoknak az élettartamát. Tudom, hogy egy nagyszínpadi előadás bármennyire jól működik, ebben a kisvárosban nem tud többet menni, mint 15-20 előadás. Nincs arra logisztika, nincs, ahol tárolni a díszletet, viszont hogyha a rendező úgy áll neki egy szövegnek, arra koncentrál, ami megvalósítható, és azt össze tudja fésülni az álmaival, akkor ki tudja úgy gondolni, hogy az a lehető legkisebb helyen elférjen és a lehető legkevesebb költségbe kerüljön. Így az előadás el tud kerülni olyan helyekre, ahol még nem volt az udvarhelyi színház. Azok a fesztiválok, amik nagyon közel vannak és elérhetőek is, az a Craiovai Nemzetközi Shakespeare Fesztivál, a MITEM (Madách Nemzetközi Színházi Találkozó), vagy a lengyel Gdańsk-i Shakespeare Fesztiválra is lenne esély az Athéni Timon színrevitelének ritkasága miatt. Nem csak azért, mert az én utam fontos, hanem, mert ez egy olyan hely, ahol megvannak az összetevők: van hová fejlődjön és van kivel. Hogy mennyire lesz jó, azt sose tudja előre az ember. Ha tudná, akkor már nem is csinálná, mert nem lenne meg annak az érdekessége, hogy minden nap lehet még egy kicsivel jobb.
Legyen minél jobb! Kinek ajánlod a Timont? Mivel csalnád be a nézőket?
A célközönség az érett fiataltól a teljesen idősig bárki. Elindíthat kérdéseket a fiatalokban is, ezért az ajánlott korhatár 14+, de valószínű az érti meg mélységében igazán, akinek már van gyereke és minden nap harcol a napi betevőért, az anyagi biztonságért, a családi harmóniáért. Amikor az ember saját maga kell megteremtse a pénzt, az nagyon sok sérelmet, frusztrációt tud okozni, amitől az ember megtörik és el kezd másképpen gondolkodni, ellenkezik a rendszerrel, nem kapja önmagát.
Fotó: Jakab Anita.
A kötelező utolsó kérdés: mik a jövőbeli tervek, projektek? Hol találkozhat veled vagy az előadásaiddal legközelebb az udvarhelyi közönség?
Timon bemutató után a Győri Nemzeti Színházzal van egy rövid erdélyi turnénk, amivel Udvarhelyen is játsszuk a Sławomir Mrożek Strip-Tease című könnyedebb hangvételű, kétszereplős előadásunkat október 17-én. Október 25-én a debreceni Csokonai Fórumban van az Erkel és a felkelés dalos bohózat bemutatója. Majd november 23-án lesz egy vígopera bemutatóm Győrben, Gaetano Donizettinek A csengő nevű darabja. Utána pedig megint nagyon elmélyülök, mert december végén a III. Richárd one-man show verzióját mutatjuk be.
Nem tétlenkedsz, további sok energiát és inspirációt Neked, sok nézőt a Timonhoz!
Tomcsa Sándor Színház, Székelyudvarhely, 2024.
