Az IFESZT negyedik napján két olyan író történetét láthattuk a színpadon, akikről mostanában egy-egy igen jól sikerült film juthat eszünkbe: Martin McDonagh (ő írta és rendezte a nagy sikerű Három óriásplakát Ebbing határában című filmet) A párnaember című thrillerét és Kenneth Lonergan (A régi város – Manchester by the sea című film forgatókönyvének írója) Lobby Hero című drámáját.Fikció és valóság keveredése
A fiatal Csiki Zsolt által rendezett előadással indult a keddi nap, a Csíki Játékszín jó másfél évvel ezelőtt bemutatott darabja, A párnaember című pszichothriller sokkolta a stúdióteremben összegyűlt nézőket.
Egy olyan diktatúrában játszódik Martin McDonagh története, ahol a rendőrök bármit megtehetnek az állampolgárokkal – a sztori rendőrségi kihallgatással indul, amely során kiderül, hogy egy valós bűntény során két gyereket gyilkoltak meg, haláluk körülményei pedig megegyeznek azzal, ahogy az a főszereplő Katurian, az író két novellájában le van írva.
Az író (és a történet) jól megvezeti a nézőt, minden idegszállal figyelni kell az elhangzó mondatokra, mert mint minden jó krimiben, mozaikszerűen áll össze a kép. Tulajdonképpen nem is az a nagy kérdés, hogy ki a gyilkos, hanem hogy miért történik mindez, hová vannak „elásva”, eltemetve a dolgok: az öntelt fiatal író rémnovelláiba, netán az író öccse, az értelmi fogyatékos, folyton krétával rajzoló Michal agyába vagy pedig az öreg kútjuk mellé – ahol egyébként, mint kiderül, valóban lehet holttesteket találni…Végül minden világos lesz, és minden mozaik a helyére kerül, de a darab elég nagy kihívást jelent mind a nézőnek, mind pedig a társulatnak – elsősorban talán azért, mert délután öttől nem egyszerű egy majdnem háromórás előadást sem végigjátszani, sem pedig végignézni. Kicsit hosszú, kicsit túlfeszített előadás, de szerencsére a rendező fel-feldobja érdekes megoldásokkal (ilyen például a narráció egy részének dalba foglalása, amelyben Szabó Enikő kiváló).
Mégis akadt olyan néző, akinek „lekoppant a szeme”. Az előadásban vegyül a fikció és a valóság, minderre a krétával rajzolt táblák és a padló is utalgatnak elég sűrűn, s olykor nehéz követni, hogy a kínzás, a verés ellenére is folyton mosolygó Katurian (Vass Csaba) hová viszi el a történetet.
Akárcsak szinte mindegyik IFESZT-előadásban, ebben is láthattunk ismerős színművészeket, hiszen a Csíki Játékszín jelenlegi igazgatóját, a Tupolski nyomozót alakító székelyudvarhelyi Kányádi Szilárdot, illetve az Ariel nyomozót játszó Kozma Attilát gyakran láthatta az udvarhelyi közönség, előbbit inkább a pályakezdése utáni években.
A két szereplő igen érdekes párost alkotott: két agresszív, fölényeskedő, sok-sok régi, gyerekkori emléktől kísértett és tönkretett figura, akik mindent megengednek maguknak, ha vallatási módszerekről van szó. Összességében jó előadást láthattunk, de nem tudom, hogy még egyszer végig tudnám-e nézni. Ha egy egész estém lenne rá, bizonyosan igen, és az is lehet, hogy meglepően új dolgokat fedeznék fel benne.Minek kell mindenbe beleszólni..?
A bukaresti Állami Zsidó Színház Lobby Hero című előadására szépen megtelt a nagyterem nézőtere, jórészt a Marin Preda Elméleti Líceum diákjaival, de sajnos az egyfelvonásos, mintegy másfél órán át tartó előadás alatt nagyon sok fiatal távozott is – szokatlan jelenség volt, hogy a tanulók még a legdrámaibb vagy legnevettetőbb részeknél is lazán kislisszoltak.Az előadáson picit érezhető volt, hogy rég nem játszották, ettől függetlenül élvezhető, sajátos humorú történetet kaptunk a négy színésztől. Jeff (Tudor Aaron Istodor, akit a 10. dráMA kortárs színházi találkozón a Carpathian Garden című előadásban is láthattunk) biztonsági őrként dolgozik, és próbálja rendbehozni félresiklott életét. Izgalommentes munkáját meglehetősen unja, ezért igyekszik „kiszínezni” életét: rendes amerikai kisemberként mindenbe beleszól, fecseg, kényes témákban sem tudja tartani a száját, rendőrnővel flörtöl.
Konfliktusba keveredik közvetlen környezetével, sőt közléskényszerével másokat is bajba kever, konfliktusokat gerjeszt a többi szereplő között is. Közben pedig rájön a többiek féltett titkaira, szembesül dilemmáikkal, s kénytelen szembenézni saját tehetetlenségével: azzal a ténnyel, hogy ő csupán passzív szemlélője a körülötte zajló történéseknek. A darab végére győzedelmeskedik tenni akarása, amelyet példaképe, a hősi halált halt katona édesapja iránti tisztelete erősít meg benne.A közönségtalálkozón elhangzott, hogy az Állami Zsidó Színház gyakran játszik héber nyelvű előadásokat is – ezt az angol nyelvű darabot természetesen románul játszották. A színművészek rámutattak, hogy – noha a darab közege tipikusan amerikai –, a hatóság embereinek „stikái”, titkos kalandjai, a családtagok összetartása az igazságszolgáltatás előtt, illetve az előítéletek által befolyásolt ítélethozatal talán mindenütt létező probléma. Mindezektől a történet a miénkké is válik, nemzettől, etnikumtól függetlenül.
Katona Zoltán
