Hétfőn délután fél ötkor tetszetős, kis, kapcsos programfüzetek fogadták az érdeklődőket már a színház bejáratánál – a 10. dráMa kortárs színházi találkozónak nemcsak kulturális értékét tekintve, de külsőségekben is igyekszünk megadni a módját, az alkalomra a Tomcsa Sándor Színház több újdonsággal is készült. Van infópult önkéntesekkel, filmklub, állandó büfé, kivetítők, ugyanakkor ismerős arcok mindenütt: nemcsak a mi színészeink, hanem azok az érdeklődők, színházi szakemberek, akik szintén hozzájárultak ahhoz, hogy találkozónk felkerült a színházi fesztiválok szakmai térképére.Nagy Pál igazgató és Zakariás Zalán művészeti vezető rövid megnyitót tartott a dráMÁzóban – előbbi főleg azt hangsúlyozta, hogy tíz év után ideje vonalat húznunk, és megbeszélnünk közösen a hogyan továbbot. Utóbbi tavalyi díszvendégünk, Matei Vișniec idei „jelenlétére” hívta fel a figyelmet – habár a drámaíró személyesen nem lehet itt, a filmklubban három róla készült dokumentumfilmet is levetítenek, illetve egy fényképkiállítás is nyílt a stúdióterem bejáratánál. A képeken Vișniec párizsi életéből láthatunk jól elkapott pillanatokat, fekete-fehérben.
„Vladi”, aki kicsikét magyar is
Közvetlenül a megnyitó után Zakariás Zalán a jelenlevő Vladimir Anton rendezővel beszélgetett – volt miről, hiszen csoporttársak voltak Bukarestben a rendezőin, egy „évjárat”, egy generáció, de mint művészeti vezetőnk elmondta, nagyon eltér a rendezői stílusuk. Anton rendezte a Nem lesz reggel, Fred! című előadást Zalán felkérésére, idén tavasszal pedig Thornton Wilder A mi kis városunk című darabját viszi színre a Tomcsa Sándor Színház társulatával. Vladit a román és a magyar színház közötti hasonlóságokról és különbségekről is kérdezték a jelenlevők (nem mellékesen magyarul is ért valamennyire) – véleménye szerint a román színészek lazák, felszabadultabbak, viszont kissé komolytalanok, a magyarok pedig nagyon megbecsülik saját magukat és munkájukat. Ezeket az attitűdöket lehetne egymástól eltanulni is – ez hangzott el végszóként.Nem lett reggel, de volt bor
Rövid szünet után megkezdődött a Nem lesz reggel, Fred!, a dráMA első előadása, amit a rendező is újra megnézett, de azt az előző beszélgetésen is hangsúlyozta, hogy semmit sem változtatott a darabon. Félház volt ugyan, de a nyáron Szombathelyre szerződött Antal D. Csaba első „visszajátszásában” sziporkázott a színpadon. „Most már őket is szeretem, de titeket még mindig szeretlek!” – kacagott nagyot Esti Norbi vállára az előadást követően Csaba.
Tavaly nagyon jól sikerült a Nagy Pál által kezdeményezett borkóstoló, így a Csíkszeredai Főkonzulátus segítségével idén is sikerült egy hasonlót tető alá hozni. Ezt Derzsi László és Péter Balázs tartotta – a dolog érdekessége, hogy mindeketten önkormányzati képviselők (is), de ezt nem hangsúlyozták a jó hangulatú borkósolón, amelyen egy öt tételes sort mutattak be. Két fehér, egy rosé és két vörösbor került a poharakba, a sajt, az alma és a kenyér mellé, illetve a sepsiszentgyörgyi Borvilági zenekar is nagyon hangulatos koncertet adott. Bor és zene, Hamvas Béla és Ady Endre, fehér abrosz és gyertyafény – laza kezdés, finom körítéssel.Amúgy a büfét idén nem udvarhelyiek, hanem sepiszentgyörgyiek működtetik a találkozó alatt – a Sepsiszentgyörgyről „áttelepedett” Tein nemcsak délután, a dráMA előadásai és beszélgetései alatt, hanem délelőttönként, állandóan nyitva lesz.
DráMÁra fel!
Katona Zoltán
