Délelőtt jót beszélgettünk Háy János Mandragora-átiratának a nagyváradi Szigligeti Színház által színre vitt előadásáról az alkotókkal. Örülök, hogy néhány éve visszatért ez a műfaj a fesztivál programjába. És az sem baj, hogy egy-két évig kipróbálták a szervezők, milyen az, ha csak informálisan cserélünk eszmét a látottakról.
A dráMA egyik fontos sajátossága, hogy nincs semmi megrögzöttség, megcsontosodottság benne, a házigazdák rugalmasan, nyitottan próbálják folyamatosan frissíteni a találkozót, odafigyelve a résztvevők észrevételeire is. A rugalmasságra egyébként idén nagyobb szükség volt és van, mint valaha, hiszen a színházépület felújítása miatt új helyszíneket kellett találni minden programnak. A szakmai beszélgetések például a Jámbor Tehén nevű megnyerő helyre kerültek, de itt zajlik a T.E.A. is, a Találkozás egy alkotóval.
A három órai teát (vagy kávét, üdítőt) ezúttal a kolozsvári színésszel, Szűcs Ervinnel költöttük el, akinek a nevétől mindig megborzongok, az édesapámat is így hívták ugyanis, igaz, ő rövid ü-vel írta. A faggatóként közreműködő Tóth Árpád színész-rendezővel felvázolt élet-pálya-szinopszis megkapóan őszintének tűnt, a felkérés apropóját pedig az esti előadás adta, amelyben színiegyetemi két volt osztálytársával, Lung László Zsolttal és Gecse Noémivel játszik újra együtt vendégként Szűcs Ervin, mégpedig Tóth Árpád rendezésében. A román kortárs szerző, Alexandru Popa műve, A boldogság titka a kézdivásárhelyi Udvartér Színházban került színre, magyar nyelven először, Györfi Kata fordításában.
De kicsit előreszaladtam az időben. Az említett T.E.A.-beszélgetés dramaturgiáját követve vissza kell ugornunk a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem mostani diákjainak Coriolanus című előadásához, amit szerzőként Dögei Mátyás és Fazakas Réka jegyez – előbbi az előadás rendezője is –, s amely lendületes híradás arról, mit gondolnak a fiatal alkotók a körülöttünk lévő világról, társadalmi igazságosságról-igazságtalanságokról, politikusokról s az istenadta népről. Ezt megelőzően pedig többek közt arról értesülhettünk a T.E.A.-beszélgetést követően a Jámbor Tehénben, mit gondolnak színházi alkotók a látványról, illetve kritikusok bábszínházi és gyermekszínházi előadásokról, a Játéktér szerkesztői ugyanis itt mutatták be a folyóirat idén eddig megjelent két számát s a már nyomdában lévő harmadikat.
És az említett „kitérők”, a két színházi előadás után ide tért vissza a fesztiválközönség kicsit lazulni a színészzenekar, az Actor’s Dzsem Session koncertjére, magam pedig búcsúzni barátoktól, ismerősöktől, kicsit fájó szívvel, a viszontlátás reményében: jövőre veletek ugyanitt!
