fotó: Kelemen Kinga
Erő vagy téboly? Pompa vagy giccs? Elégtétel vagy kudarc?
Az előadás számtalan olyan ellentéten alapszik, mint a hit vagy a magát megteremtő ember, az erkölcs vagy a paráznaság, a kiválasztott és a kegyvesztett. Kontraszt kontrasztra trafál. Mit tehet egy tehetetlen aspiráns(?), Raszputyin? Kinyílt előttünk az orosz cárság kapuja, és szívélyesen meg is vendégelték a kedves nézőket. A gazdagság kacér poharai voltak a nekünk kínált kovászos uborkák és kávék, vagy figyelemelterelés? Bármelyik is, nem bukott ki a figyelem központjából a hihetetlenül megnyerő és erős karakter, Raszputyin, akinek már-már szemtelen precizitása megkerdőjelezhetetlenül lenyűgözte valahányunkat. A női alakok adták a darab fenséges kellemét passzív, titokzatos játékukkal, szép, keleties ruházatokban. A bujaság is fontos szerepet tölt be az előadásban, amelyből viszont nagyon hiányoltam a finomságot. A túlimitált kéjelgés nem kéjelgés, hanem arrogáns perverzió. A tér kialakítása megkapó volt, elvágyódást keltett, messzi utazásra hívta a szemeket. Jártunk a titokzatos orosz cárság gigászi fényűzésében, bordélyházban, fullasztó pompában és térdig érő fertőben. Mérgező, égigérő bab magját vetették el Raszputyinban? Isten ő, vagy Ördög, ki tudja?
Máthé Gyopár Bíborka
