Pöttöm Panna
Volt egyszer egy kislány. Picurka volt, akár egy magocska. Aztán olyasféle, mint a magocskából kibújt apró csíra. Aztán akkorka, mint a csírából szárba szökkent palánta. Picinyke, mondom, épphogyka, ekkorka majd akkorka. Várta az ismeretlen, hívta a kaland. S ha hívta, hát ment is. Ment? Vitte, dobálta, sodorta a világ, mert hiszékeny volt, jószívű volt, mert […]