Vișniec zárt jelenetekben ábrázolja életünk kulturális, etnikai, politikai, eszmei túlterheltségének körvonalait. Ez a történet egyszerre szól a világ állampolgárairól és otthonukat vesztett individuumokról, egyszóval egy országról, melynek határai egész földünkre kiterjednek. A történetfüzérek csomópontjában az otthon szó átlényegül, ezáltal az elidegenedés és a társadalmi széthullás kényelmes megszokottságba mosódik; miközben minden, ami a valóságot közölné, sorsunk groteszk átirataként […]