„Valamikor réges-régen, még dédanyám idejében, amikor a gazdasszonyok korán keltek, fehér kötényt kötöttek a derekukra és felgyűrt ruhaujjban, lisztfelhőbe burkolózva dagasztották a teknőben az aznapi kenyeret… … Amikor délelőttönként a kertben lekapkodták a szárítókötélről az illatos vászonabroszokat, a hímzett fehér ágyneműt és a virágos kartonruhákat, hogy még ebéd előtt, kormos hátú, feneketlen gyomrú, parázsfaló vasalóval […]