A Vigyázz, kész, állj! egy osztálytermi drámás foglalkozás a kiégés, iskolai túlterheltség és a bullying témájában. Az előadás 9-12. osztályos diákok számára készült, de sikeresen játszottuk már felnőtteknek és pedagógusoknak is. Célunk, hogy beszélgetést kezdeményezzünk a diákokkal az őket is érintő problémákról. Nem végérvényes megoldásokat keresünk – hiszen a felvetett kérdések természetüknél fogva sokrétűek –, hanem olyan biztonságos helyzetek megteremtésén dolgozunk, ahol a gyerekek lehetőséget kapnak arra, hogy hangot adjanak a véleményüknek. Hisszük, hogy a párbeszéd a legjobb módja annak, hogy minél több nézőpontot megvilágítsunk. Az előadás célja elsősorban az iskolai közeg és közösség élhetőbbé tétele, másodsorban a kritikai gondolkodás fejlesztése. Nem utolsó sorban pedig bevezetés a színházi nyelvezetbe, az elvont művészi képalkotásba logikájába.
A másfél órás foglalkozás bármilyen iskolai térben játszható, egyszerre egy osztály vehet részt rajta (fontos nekünk a közösségépítés, ezért ragaszkodunk ahhoz, hogy osztályközösségekkel foglalkozzunk).
Az előadás első felében egy húsz perces jelenetet látnak a diákok, amolyan mozgóképet, ami vizuálisan modellezi a túlterheltség és bullying alaphelyzetét. A jelent központi alakja többszörösen is kitett helyzetben találja magát, folyamatosan instrukciók érik, amelyek teljesítése egyre nehezebbé válik. A jelenetet előzetesen megbeszélt szabályok alapján a diákok is alakíthatják.
A foglalkozás második felében a látott jelenet értelmezése következik. Kiscsoportokban dolgozva, drámás játékok segítségével gondolkodunk a felvetett témákról, megoldási lehetőségekről, a történet különböző szereplőinek igazságáról.
Az előadást szervezett osztályközösségeknek játszák.
A Vigyázz, kész, állj! az UTP (Untitled Theatre Project) és az az Érted egyesület közös projektjének, a Diáksztorinak a negyedik fázisaként jött létre. Az előző fázisokban diákoktól, tanároktól és szülőktől gyűjtöttünk anonim levelek az iskolai bántalmazásról. Ezekből képregényeket készítettünk, majd monológ szövegeket írtunk, amelyeket kolozsvári színészek és színészhallgatók elő is adtak. A projekt harmadik fázisa a Diáksztorizó volt, ahol különböző területek szakembereivel beszélgettünk az oktatási intézményekben zajló problémákról. Az előadást a Báthory István Elméleti Líceum diáktanácsával készített fókuszcsoportos interjú előzte meg.
Külön köszönettel tartozunk a Szegedi Nemzeti Színházban működő Kooperáló – Színházpedagógiai Alkotótérnek és Kállai Ákosnak, a Svung kutatócsoportnak, valamint a Káva Kulturális Műhelynek és Takács Gábornak.
