„Köztünk vannak. Ők, akik csak álmodnak mindarról, ami másnak természetes. A testi fogyatékosok világa akkor is más lesz, ha a társadalomnak sikerül megalkotnia az alternatív természetességet. Olyanok ők, mint az üvegfigurák: sérülékenyek, törékenyek. Rendkívüli érzékenységük emberóriásokká teszi őket és szinte mitologikus méreteket öltenek megvalósításaik, akárcsak tehetetlenségük. (…) Az Üvegfigurák, gyönyörű történet az emlékezésről, mese a tegnapról és a máról és mese a várakozásáról, a megnyomorodott ember meddő szerencséjéről, és nem utolsó sorban arról, hogy mekkora lelki erő szükségeltetik a reményhez.”
Szabó K. István, rendező
