„…az udvarhelyi előadás sem törekedik érzelmi befogadásra, inkább igazságérzetünket, emberi tartásunkat kívánja mozgósítani, táplálni. Rá akar világítani arra, hogy micsoda rohadt dolog történik ebben a Shakespeare-darabban: ugyanolyan, mint amit nap mind nap láthatunk a valós életben. Shakespeare ma is tükröt tart nekünk. A rendező – Alexandru Berceanu – merész dramaturgi húzásra vállalkozik: Hercegnővé változtatja a jó Herceget, s ezáltal világos szituációt teremt. Az istenített, visszavárt államfő hitványabb az általa hagyott helytartónál. A helytartóról – akinek az lett volna a feladata, hogy elvégezze a piszkos munkát, hogy a törvényt alkalmazva megtisztítsa a várost az erkölcstelenségtől – kiderül, hogy maga is bort iszik és vizet prédikál. Meg akar hágni egy érintetlen fiatal apácát, miközben egy ifjút halálba küld csupán azért, mert teherbe ejtett egy szüzességet nem fogadó leányt. De mit tesz a jó Herceg(nő)? Álruhában – szerzetesként – visszatér, és intrikába kezd az ifjú megmentéséért.”
Zsehránszky István – Romániai Magyar Szó, 2005. június 13.
