A halál bürokráciája, akinek volt dolga vele, ismeri a helyzetet, akinek még nem, átérzi. Hatházi András szövege az elmúlás és az azt körülvevő formalitások problémáját egy családtag szemszögéből bontja ki. Kovács Andrásnak haldoklik az édesapja, ő meg nem bír szabadulni az elvesztés gondolatának terhétől, majd meghal, ő megpróbál tovább állni, de belebonyolódik a temetési szertartás útvesztőjébe, és végül elmarad a megnyugvás. A temetkezési „business”-ben érintettek immunisak az emberi lélekre, az érzelmekre, a fájdalomra, egy bizonyos pont után képtelenek a megértésre, így a profit orientáltság és papírhegyek tejüvegén keresztül tekintve, a másik fél valamiféle amorf bankjegyhordozóvá válik.