Loading Események

Előadás részletei

Bemutató 2017. június 14.

Kiáltó szó

1+

Leírás

Kós Károly emlékére 

A hagyományos népi kultúrában a táncház a spontán tánckedvet szolgáló, kötetlen formájú közösségi táncalkalmat jelentette, s mint ilyen a kulturális összetevőkön túl a falusi ifjúság önszerveződésének egyik megnyilvánulása volt. És tulajdonképpen ezen kisközösségek hálózatából tevődtek és tevődnek össze a nagyobb közösségek: egy-egy vidék, tájegység, sőt régió rurális nagyközössége, esetünkben a falun élő erdélyi magyarság.

Az autoriter és/vagy totalitárius hatalom – legyen az bármilyen nyelvű és „izmusú” – nem szereti az autonóm, önszerveződő közösségeket, folyamatos befolyásolás, ellenőrzés és szigorú megfigyelés alatt tartja a közigazgatása alá tartozó lakosságot. S ahol ellenállásba ütközik, ott erőszakkal érvényesíti akaratát, az erőszak legkegyetlenebb formája pedig a háború. A háború, amely – az értelmetlen öldöklés, a megsemmisülő szellemi és tárgyi értékeink mellett – mély nyomot hagyott a tradicionális falusi közösségeink életében is: a „nagy háború” emlékét megőrizte a népköltészetünk, katonadalok, keservesek és siratók tartották elevenen szinte egy évszázadon keresztül az első világégés megrázkódtatásait. A nagy háború emlékét. Mert a következmények, az elmúlt évszázad gazdasági–politikai–társadalmi viszonyainak folyamatos változásai gyökerestől felfordították ezen kisközösségek életét, megszüntetve a hagyományos népi kultúra természetes közegeit.

Így a 20. század második felére a tradicionális magyar népi táncélet is Erdély szerte felbomlott, megszűnt. Helyét a tudatos hagyományőrzés, a városi táncházak revival mozgalma, s az ezekre épülő színpadi néptáncművészet vette át. Mindez nemcsak a népi tánc- és zenekultúrának különböző szintű és fokozatú művelését jelenti, hanem annak a közösségi önszerveződésnek is valamelyes átvételét, amelyik ezt a kultúrát évszázadokon keresztül jellemezte. És nekünk elsősorban ez a feladatunk, ezen közösségeknek fenntartása, éltetése és támogatása, mert Kós Károlyt idézve: „Dolgoznunk kell, ha élni akarunk és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk.”

Kós Károly 1977 augusztusában hunyt el Kolozsváron. Az első erdélyi városi táncház 1977 februárjában alakult Kolozsváron…

Könczei Csongor

 

Közreműködik: Fülöp Attila m.v.A Kedves zenekar: Román Hunor, Szabó Lóránd Győző, Kedves Botond, Kelemen Molnár János

Játsszák

Táncoktatók

Babinecz Sándor, Könczei Csongor, Sebesi Tündér

Jelmezterv

Fülöp Hajnalka

Zenei összeállítás – játékté

Könczei Árpád

Hangosító

Zilincki Károly

Világosító

Toásó István

Közreműködött

Esti Norbert és Szűcs-Olcsváry Gellért színművészek

Részletek

Rendező: Könczei Árpád
Szerző: Könczei Csongor
Helyszín: nagyszínpad
Műfaj: táncszínház
Előadás nyelve: magyar

Stáb

Táncoktatók: Babinecz Sándor, Könczei Csongor, Sebesi Tündér
Jelmezterv: Fülöp Hajnalka
Zenei összeállítás – játékté: Könczei Árpád
Hangosító: Zilincki Károly
Világosító: Toásó István
Közreműködött: Esti Norbert és Szűcs-Olcsváry Gellért színművészek

Értékelés