Bois-D’enghien, azaz Fernand nősülni készül: elvenné Duverger báróné lányát. Érdekből persze. Csakhogy egy másik hölgy is elhalmozza szerelmével, és Lucette bármire képes lenne – akár öngyilkosságra is! – hogy párját megtartsa. Fernand a két nő közt, önzés és érdek közt vergődik. Közben meg tódulnak be az ajtón a hódolók érdekeikkel arányos méretű virágcsokrokkal. Hiszen mindenki önző célokkal érkezik a színre, és kihasználják az adódó helyzeteket. Fernand egyre nagyobb hazugságokba kényszerül, a dolgok irányítása már az első pillanatban kicsúszik a keze közül és elhatalmasodik a káosz. Fanatikus és féltékeny szerelmesek, férjhezmenetelért ácsingózó hölgyek, pénzsóvár piócák és persze a szenzációhajhász sajtó: a Figaro, ami mindent megír és igen magas az egy főre eső példányszáma a szalonban. Meg kell akadályozni, hogy illetéktelen kezkbe kerüljön és bekövetkezzen az elkerülhetetlen.
Mit rejtenek a csokrok? Mi leselkedik ránk egy-egy ajtó mögül és melyik ajtó rejti a boldogságunkat? Mikor záródik az ajtó? Ki marad bent és ki a kirekesztett? Ki hordja a nadrágot és ki az, akin egy sorsdöntő helyzetben épp nincs ruha? Mikor kinél van a fegyver és vajon mikor fog elsülni?
Az események felgyorsulnak, a történtekért bűnöst kell keresni, viszont egyáltalán nem biztos, hogy a végén a vétkes bűnhődik majd.
