Két ember. Egy férfi és egy nő. Egy nő és egy férfi. Két színész.
Egyikük pályája elején jár, nagy reményektől és bizonyítási vágytól fűtve bontogatja szárnyait, hogy „kiplakátolt színésznő” lehessen, másikuk pedig pályája közepén, művészi- és emberi válsághelyzetben, megtörten kapaszkodik élete széthulló darabjaihoz. Azt hiszem, mindketten félnek. Egymásra vetítik ki vágyaikat és problémáik megoldását a másiktól várják.
Két ember kötéltánca ez, kételyek, kérdések, vágyak és görcsök, a boldog jövőbe vetett hit és a kudarcokba való belefásultság között. Két ember kötéltánca szerep, színész és magánember határán, akik egy pillanatra egymásba kapaszkodnak, de nem tudni, hogy túllendítik egymást egy-egy problémán, vagy a mélybe rántják a másikat. Csak egy találkozás, egy esti próba. Nem tudjuk, mi volt előtte, nem tudjuk mi lesz utána, egyáltalán találkoznak-e még. A fontos az, hogy itt és most mi történik két ember között.
