Öröm volt számomra ezzel a csapattal találkozni, az itteni energiával, dolgozni akarással és színházalkotói professzionalizmussal. Lenyűgözött ez már a meghallgatások során, és rögtön tudtam, hogy egy érzékeny, érdekes produkciót fogunk közösen létrehozni. Ekkor már összeállt a színpadi szöveg anyaga és az előadás fő vezérvonala, hogy mit követünk majd, mi a történet és a színpadi téma, de a szöveget a meghallgatás nyomán kezdtem az egyes színészek személyiségére „szabni”. Próbáltam számukra egy-egy monológot vagy jelenetet is beiktatni, ami kiemeli erősségüket és szakmai tudásukat. Az egyetlen, amit bánok, az az, hogy nem vonhattam be a társulat összes színészét.
„Mély és energiával teli előadást próbáltam létrehozni, melynek szereplői a mindennapi élet tipikus alakjai. Élőben énekelnek és zongoráznak, táncolnak, kacagnak, sírnak, szenvednek, de mindenek előtt… ÉLNEK. A színészek magukban, mélyen kutattak egy érzés után, melyet én egy-egy alkotási folyamatban mindig keresek. Így született egy előadás az emberről és mindenről, amit ez maga után von.
Az előadás szövege 99,9%-ban Csehov drámarészleteiből áll össze (kivétel a végén megjelenő három bibliarészlet – János 15:3, János 14:29, Máté 23:36). Tizenegy csehovi dráma összeollózása: Sirály, Ványa bácsi, Három nővér, Cseresznyéskert, Hattyúdal, Medve, Leánykérés, Nyári tragédia, Jubileum, A dohányzás ártalmasságáról és végül a Lakodalom (ami az előadás vázát képezte).” A szöveg adaptációján és kiválasztásán hat hónapon át dolgoztam.
Köszönöm a Tomcsa Sándor Színház vendégszeretetét és annak lehetőséget, hogy „csehovosdit játszhassak”, a színészeknek pedig köszönöm a bizalmat és merészséget, hogy gondolkodás nélkül követtek ebben az őrültségben.
Kedves nézők, csodálatos színészeik vannak… Vigyázzanak rájuk, és becsüljék meg őket!
Eugen Făt– rendező
