Mindenki kincs után kutat. Itt is, lásd, ebben a furcsa erdőben négy kalandor kóvályog, hogy megtalálják a titokzatos kincset, amiről mindenki beszél: az öreg király hagyatékát. Megtalálják? Meg. Sokat ér? Sokat. Mert az öreg király hagyatéka egy kincsesláda. Kincsesláda, mondom, pediglen abban a ládában egy fia aranykrajcár, annyi sem szaladgál, egy lyukas réz garas, annyi sem csörög.
No, hát akkor miféle kincset őriz az a láda? Nem mást, mint a mesét. A mesét?! Igen, a mesét. Mesét arról, hogy higgyünk a szépben, higgyünk a tiszta szív állhatatosságában. Higgyük: a gonosz legyőzhető. Bizony. Ilyen egyszerű kincset hagy utódjaira az öreg király. Ráadásképp jár még hozzá egy kupac tanulság, és vagy négymaréknyi huncut ugratás, csalafinta derű, amiből egy körömhegynyi is elég ahhoz, hogy beléd szálljon az életöröm. Úgyhogy senki se mondja nekem azt, hogy a kincsesláda üres!
