„Állítólag, ha az ember szembenéz a halállal, akkor egy kitartott pillanat erejéig, az élete, amolyan egymásba torlódó eseményfoszlányokként lepereg. Nagy András átiratát tanulmányozva, e mozzanat értelmezési lehetősége ragadott meg.
A vesztőhely adott: pályaudvar.
Az áldozat: Anna
A többi: ok-okozati összefüggések torlódása, és a csapda, mely könyörtelenül magába folytja az embert. A vergődés csak súlyosbítja a helyzetet, és ha már megbékélési lehetőség nincs az értelem és érzelem között, ha az ember felszámolta menedékeit, önnön vállalt száműzetése amolyan kényszerfutam a biztos pusztulásba. A történet szomorú, mégis bája van, a halált idézi, mégis életdús.”
Szabó K. István, rendező
