„A látszaterkölcs társadalma egyre rafináltabba vált az utóbbi időszakban, az az érzésünk, hogy manapság már nyitott könyv az élet, megannyi információs csatorna áll a serdülő gyermek rendelkezésére, és az ő dolga válogatni az evidenciák között.
Közben meg rájövünk minden egyes gyermektragédia kapcsán arra, hogy mennyire cinikus ez a rendszer, mely fokozott éberséggel vigyáz arra, hogy bárminemű választás, az a manipulált valóság keretei között történjen meg.
(…) A mai kamasz állapota érdekel, akire nincs idő odafigyelni, mert a pénz utáni hajsza minden kis időnket fölemészti, akinek „aberrált” ízlésvilágával nem tudunk mit kezdeni, aki anarchista, apa és anyaszomorító, megveti az iskolát, istentelen, „deviáns” eszméket hallat, aki van, de valahogy, folyamatosan utunkban van.”
Szabó K. István, rendező
