Film, beszélgetés, két monodráma és egy nagyon görbe román tükör – a dráMA10 ötödik napja is nagyon intenzív volt.A filmklubban levetített 23 perces kisfilm, a Falu fessön többek között azért lehetett érdekes az udvarhelyi színház szempontjából, mert Etéden forgatták, két tomcsás színész (Pál-Varga Márta és Barabás Árpád) is játszott benne, de rajtuk kívül is több ismerős arc jelent meg a vásznon, illetve a stáb egy része is udvarhelyi volt, akárcsak a rendező-forgatókönyvíró Simó Ibolya. A falusi asszonyokat először féltékennyé tevő, majd felpörgető „városi szépség” megjelenése az egész település mindennapjaira kihat – ismerős helyzet ez a vidék vidékén, ahol bármilyen apró változás óriási jelentőséggel bír az emberek életét illetően. A filmben bemutatott szituációban is ez történt, a falusi divatbemutató a kocsmából is kicsalta a férfiakat. Habár a szereplők nagy része amatőr volt, egészen szép jeleneteket sikerült összehozni.
Kovács János színre kerül?
Az udvarhelyi rendezéseiről is ismert Hatházi Andrással Zakariás Zalán beszélgetett a Teázóban a filmvetítést követően, de nemcsak az esti előadásáról (Tizenöt próbálkozás a színészetre), hanem a sokoldalú tevékenységéről, hiszen a kolozsvári színész a folyamatos játék mellett tanít, rendez és drámát is ír, több műhely-projektben is benne van. Kovács János meghal című, a drámapályázaton második díjat nyert drámája „nem kizárt, hogy színre kerül” – jegyezte meg a beszélgetés végén Nagy Pál színházigazgató.A fekete hegedűs színre lép
Ha már összehozásról van szó, a péntek délutáni szatmári előadás két Dragomán György-novellát hozott össze: a Vasvonót és a Menedéket, a kettőt a „fekete hegedűs” személye köti össze. A második, még meg nem jelent novellát Frumen Gergő színművész (rajta kívül Székely Alpár, a szatmári filharmónia tagja a másik szereplő az előadásban) a szerzőtől kapta meg – ez a folytatása a Vasvonónak, ami a kezdő darabja Dragomán eddigi egyetlen novelláskötetének, az Oroszlánkórusnak.
Nagyon intenzív előadás volt, amelyben nemcsak a nagyon szigorú apától félő gyerek, hanem az apa által csak fekete hegedűsnek nevezett, félelemkeltő, képzeletbeli figura is megelevenedik. Zeneiskolába járó, sokat gyakorló gyereknek, fiatalnak rémálom lehetett volna ez az előadás, annyira telibe talált – semleges nézők viszont jóízűeket kacagtak rajta.A színész, tizenöt jelenetben
Hatházi András egy fiatal amerikai művésszel, Tom Dugdale-el írta a Tizenöt próbálkozás a színészetre című darabot, ő játssza egyedül, az előadás elsősorban Szatmáron látható. Hatházi gyakorlatilag zsebrevágja a színészi szakmát, a benne élőknek annyira ismerős helyzeteket mutatott meg, hogy a darabot főleg a színészek nevették végig harsányan. Óriási eszköztárból dolgozott a színész majd másfél órában, megállás nélkül – szakmán kívüli embernek azért lehetett különleges az előadás, mert talán olyan dolgokat tudtunk meg a színész mindennapjairól, érzéseiről, amelyeket nem is gondoltunk volna.
Elképzelhető, hogy azok a tizen-huszonévesek, akik megnézték az előadást, évtizedek múltán majd azt mesélik az unokáiknak, hogy „én még láttam nagyapátokkal a nagy Hatházit játszani, akik korának talán legnagyobb erdélyi színésze volt”.Romünijá zílélor noásztré
A Carpathian Garden olyan intróval kezdődött, ami a hetvenes-nyolcvanas években mindennapos volt, és a mai átlagos román embernek még mindig erre dobban a szíve: a mioritikus táj és a nagy elődök (Decebal, Avram Iancu, Mihai Viteazul, stb) – ezeknek árnyékából ma sem tud kilépni a „romün”. És akkor jön a kilencvenes években e mioritikus tájon meghonosított, napjainkban jól ismert tévéhíradó, a hadarással, a hadonászással és azzal a rettenetes nyelvezettel… A bukaresti Godot Café-Teatru előadása (a rendező Radu Iacoban mellett Tudor Aaron Istodor a darab másik szereplője) picit a Krétakör színház tizenöt évvel ezelőtti FeketeOrszág című előadására hasonlított, persze kicsiben és más stílusban, de a közös lényeg ugyanaz: társadalomkritika igen-igen jó humorral fűszerezve.
A sajtótájékoztatót tartó politikus, az élvezeteknek élő, álszent ortodox pap, a mindent megvalósító médiacézár, a román pornószínész-producer és más, hasonló „alfajai” a mai romániai társadalomnak mind ismert figurák. Azok a tipikus manírok, hangsúlyok, a sajátos balkáni modor és gondolkodásmód – nagyon átjött. Remélhetőleg nem viszik december elsején ünneplő közönség elé ezt a darabot, mert még megdobálják őket, akkora beszólások vannak benne.Ma van az utolsó napja a DráMA10-nek, ami a Tomcsa Sándor Színház bemutatójával – amely az első a 2018/2019-es évadban –, a Magyar Mátrix-al zárul.
Katona Zoltán
