Két igen erős darabbal várta a színházi közönséget a dráMa10 Kortárs Színházi Találkozó harmadik napja. Család, gyerekek, Isten áldása, boldogság, igazság – ezeket a fogalmakat, a köztük lévő egyenlőségjelet tette bizonytalanná a két, tematikailag egyébként igen különböző dráma.Vișniec a paradicsomban
A jubileumi dráMA szerdai napja délután négy órakor, a Provența, Paradisul posibil című dokumentumfilm vetítésével kezdődött a kis kiállítótérben kialakított filmklubban. A román közszolgálati televízió (TVR) jászvásári szerkesztőségének munkatársa, Andreea Știliuc rendezte alkotás újra Matei Vișniecet „hozta” Udvarhelyre: ezúttal a franciaországi Provence régió kulturális kincsét ismerhettük meg a román származású, Franciaországban élő dráma- és újságíró szemén keresztül.
Mi az, hogy család?
Délután hatra a dráMÁzóban gyűlt össze a közönség, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának felolvasószínházi előadására. Oláh-Horváth Sári G Y E R E K J Á T É K / lenni vagy nem (rendező: Bordás Attila) című darabja a Havi Dráma SzatmárON program díjazottjaként, illetve a IV. dráMÁzat debüt kategóriájának győztes pályamunkájaként került be a fesztiválprogramba, és hatalmasat szólt. Azazhogy síri csendet hagyott maga után. Gyerekvállalás előtt állóknak különösen, de bizonyára a családosoknak, gyermekteleneknek és a gyermekvállalás gondolatát elutasítóknak is volt alkalmuk szembenézni saját félelmeikkel, azok hátterében megbúvó problémáikkal.A darab számos, különböző sorsú és gondolkodású nő (és egyetlen, mindegyikükkel valamilyen módon kapcsolatban álló férfi) monológja révén „facsarja” ki a családról alkotott sztereotipikus képet, amely szerint egy heteroszexuális férfi és nő boldog házasságban, szerelemben vállal gyereke(ke)t, aki(ke)t ketten nevelnek fel, önmegvalósításuk csúcsaként élve meg szülői szerepüket. Férfi és nő? Boldog házasság? Szerelem? Vállalt gyerek? Két szülő? Önmegvalósítás? – kavarognak a kérdések a fejünkben, miközben a szereplők saját történeteiket mesélik, olykor magányosan, olykor egymás mondataira reflektálva vagy párbeszédbe keveredve. Csodásan szép interakciókat láttunk a szereplők között, amelyek azt az érzést kelthették bennünk, hogy noha mindegyiküket a saját élete foglalkoztatja leginkább, és egymás gondjai iránt olykor érzéketlennek tűnnek, mégis kialakul köztük valamiféle lelki kapocs.
Bizonyára nem utoljára hallottunk erről a darabról.A túlélés stratégiái
Egy kis szusszanás után, este nyolctól Visky András Júlia – Párbeszéd a szerelemről című családtörténetét Ráckevei Anna Jászai-díjas színművész, Kiváló Művész elevenítette meg a színpadi stúdióban (rendező: Szabó K. István, a Csokonai Színház Debrecen és a Pesti Magyar Színház koprodukciója). A monodráma egy lelkészfeleségnek és hétgyerekes édesanyának a budapesti előkelő házból a Duna-deltai gulágig, pontosabban az ottani hullaházig tartó külső-belső utazását jeleníti meg. A címben jelzett párbeszéd kissé idézőjelesnek tekinthető, hiszen az Isten és férje akarata előtt engedelmes Júlia nem csak az Istennel beszélget, de Ráckevei Anna magas szintű alakításának köszönhetően férjével, a hét gyerekkel, illetve „régi” életének szereplőivel, tanárokkal, osztálytársakkal is benépesíti a sivár, minimalista teret.A személyes történeten keresztül a XX. század erdélyi és/vagy magyar történelmének egy apró szeletét is jobban megismerhetjük, de időtlen, időtálló leckét kaphatunk abból, mi a szerelem, kihez érdemes hűségesnek lenni, és meddig tart ez a kötelék. A drámai alaphelyzet ellenére a darab nem szűkölködik humorban sem, amely a főszereplőt bonyolult, gyengéd, de lélekben megtörhetetlenül erős karakterré teszi. Néhány abszurdnak tűnő, de a túléléshez elengedhetetlen „kapaszkodóval” átértékel bennünk néhány dolgot: a kommunista rendőröket egy bibliai idézet folytán mint „angyalokat” emlegeti, a hiányos barakktetőre pedig zuhanyzóként tekint, valamelyest fellazítva, „túlélhetővé” téve a darab és a téma tragikumát.
Ráckevei Anna láthatóan hatalmas szeretettel formálta meg Júliát, aki egy egész generáció szimbólumává válhat: azoké a meghurcolt asszonyoké, akik a legsötétebb nyomorban is kitartottak égi és földi szerelmük mellett. Hogy ettől könnyebb lett-e nekik, vagy inkább nehezebb? Ezt a kérdést mindenki magának válaszolhatja meg.
Bálint Kinga Katalin
