A gitármélytartalmú, szöveg és dallam jelentésformáló kombinációja jelent meg a 10. alkalommal megrendezett dráMA Kortárs Színházi Találkozó második napján Cseh Tamás tollából, Pásztor Márk színművész hangján. A műfaj virágkorát a 2. világháború utáni kijózanodás különböző vörös ideológiái jelentették. A bárdok műfaja ez, mely általánosságban szociálisan érzékeny, toleranciára felhívó, a béke és a szeretet létfontosságát hirdeti. Országok, vidékek szerint változik tartalmuk, üzenetük, hangszerelésük.A hetvenes években Budapesten is megtalálta alkotóit a műfaj. A szénporos, füstszagú nagyvárosba melankolikus reménységet hoztak a régi-új dallamok. Cseh Tamás a kor egyik legfontosabb művésze, akinek dalait, szövegeit a 2009-alála után is generációk idézik. Így volt ez már a karrierje kezdetén is. De ezek tartalma nem internacionális. Cseh Tamás a lepattant budapesti utca még inkább lepattant sorsainak volt a krónikása. Gazdag emberismerete formálja dalait, melyeken át célja a lelkiismeret ébrentartása, a társadalomból leszakadt lumpenek demisztifikálása és az alkoholba menekült, meg nem értett értelmiségiek elfogadtatása. Megértéséhez ismerni kell az akkori alkoholgőzös kocsmákat a maguk ragacsos pultjaival, a hamisított bor csípős cefreszagát, a kapualjak húgybűzes félhomályát.
Cseh Tamás világában átfedődik a nagyváros örök aszfaltbetyársága a tanult bölcsészek állandóan elvágyódó vívódásával, ahogyan ezt a Pásztor Márk színművész Frontátvonulás című estjében is hangsúlyozottan érezhettük. A kádári gulyáskommunizmus puha diktatúrájának esszenciája a belső emigrációba száműzni a szabad gondolkodók függetlenségeszményét.A jellegzetességeit nem vigyázó város tojáshéjszínűre vedlett. Habár Cseh Tamás dalainak szereplői nyomtalanul tűntek el, a fiatal Pásztor Márk tudja, mit és miről énekel a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház stúdiószínpadán. A dráMa Kortárs Színházi Találkozó második napján kiemelkedik a színész különleges muzikalitása. Cseh Tamás 1983-as Frontátvonulás c.ímű albumáról kiválasztott dalait és szövegeit Pásztor Márk kiváló gitárjátékával tartja keretben. Az elhangzó meseszerű, végül chagalli vizionálásba emelkedő történet világossá válik, szívhez szól, lelket melenget. A hangulatokat, helyzeteket effektek (hang: Boca Hunor-Lehel), helyszíneket, helyzeteket fényvariálások erősítik (fény: Toásó István).A klasszikusok is megírták már, hogy önálló estre kiégett, szerepet már nem kapó, öregedő, perifériára szorult színészek szoktak fanyalodni mielőtt felmorzsolódó világukból zsilettpengével felvágott ütőerükkel kimenekülnének.
De lám, a szakmai élet kezdetén is meg lehet szólalni. Van gondolat, van világnézet, van közlendő. Pásztor Márk estje szerethető, csavaros humorú, elmerengető professzionális produkció.
Sebesi István
Babeș–Bolyai Tudományegyetem, Színház és Televízió Kar
MSZI Teatrológia, III. évf.
