Az IFESZT mindkét vasárnap esti előadása erre próbált valamilyen módon rávilágítani.Az M Studio szerencsére majd’ minden előadását elhozza Székelyudvarhelyre évad közben. Ezúttal az Interetnikai Színházi Fesztiválon láthattuk az idén februárban bemutatott, háromszereplős Liftet. Fehér Ferenc koreográfus nem először dolgozott a mozgásszínházi társulattal – ezt a darabot három színésszel, Deák Zoltánnal, Szekrényes Lászlóval és Veres Nagy Attilával készítette.Ha összezáródunk, kijön belőlünk az állat
A lift egy olyan hely, amely mindig mozgásban van, de ha megáll, beüt a baj – ezt, illetve ezeket a helyzeteket bontotta ki a három öltönyös férfi egy 2×2 méteres térben. Eleve ebben a négyzetben játszódik az előadás, s mint az azt követő közönségtalálkozón elhangzott, a szereplők több méretű felületet is kipróbáltak a darab próbáinak legelején, s végül emellett döntöttek.
A három öltönyös férfi tulajdonképpen korunk egymástól elhidegült, gyanakvó és agresszív figurái, akik váratlan, kiszámíthatatlan helyzetben nem a kollektív túlélésre, megoldásra hajlanak, hanem arra, hogy dominálják, kihasználják, illetve megsemmisítsék egymást. Folyamatos harc dúl a négyzetben, az üzleti (vagy irodai) szféra agresszív arcai úgy ütik-vágják egymást, mint a Mátrixban vagy a Mortal Kombatban.
Talán rövidnek tűnhetett a 45 perces előadás a többiekhez képest, de annyira intenzív volt a mozgás, a folyamatos játék, a kis tér kihasználása, hogy mindhárom színészről csorgott a víz a darab végén. A látottakat így utólag talán fölösleges értelmezni, – mint Veres Nagy Attila a közönségtalálkozón elmondta – ehelyett az lenne a lényeg, hogy átérezzük és átéljük az előadást, illetve beleéljük magunkat, hiszen – egyebek mellett – ezért járunk színházba.Káoszban élünk, és nincs fogódzónk
Már a vallás sem kultúránk egyik tartópillére – a Mártírok című előadásnak többek között ez volt a kódolható üzenete. A történet ugyanis egy, a vallás iránt egyre intenzívebben érdeklődő tinédzserről szól, aki igazi metamorfózison megy keresztül. Az egyre agresszívebben térítő, magát kereszténynek valló, a Biblia egyes szavaihoz szó szerint ragaszkodó, más gondolatokat figyelmen kívül hagyó Benjamin feje tetejére állítja a környezetét: az őt egyedül nevelő édesanyját, az iskolai közösséget, a katolikus papot, a testi fogyatékkal élő legjobb barátját. Mindent megkérdőjelez, mindent másképp lát, úgy, ahogy hite szerint azt a Szentírás tartja – ebből pedig nem hajlandó visszavenni, sőt egy idő után szinte még gondolkodni sem, csak egyszerűen fanatizálódik. Ez az „életforma” pedig oda vezet, hogy az idegen- és mássággyűlölet egyre természetesebbé válik számára, illetve hogy az elveihez talán egyedül és kitartóan ragaszkodó tanárnő lesz a legnagyobb ellensége, egyúttal a történet legnagyobb áldozata.
Utóbbit a székelyudvarhelyi Máthé Annamária alakítja megdöbbentő hitelességgel. Az előadás legutolsó jelenete nagyon felkavaró és meghökkentő – mivel meztelenség és erőszakos jelenetek is vannak benne, kizárólag 18 éven fölöttieknek ajánlják, így a tinédzserek közül sokan nem láthatják. A darab alapvetően tehát a felnőtt társadalomnak szól, és olyan kérdéseket feszeget, amelyekkel minden nap találkozhatunk.A darab Berlinben íródott, az ottani közegben valójában már nincs jelentősége a vallásnak – fogalmazott a rendező, Keresztes Attila. Hozzáfűzte: itt, Székelyföldön, ahol a hitet még mindig széles körben gyakorolják, talán más az üzenet: az, hogy egyre kaotikusabb világban élünk. A társadalom, az iskola, az egyház nem nyújt már erkölcsi biztonságot, fogódzót a fiatalabb generációk számára, s talán ez az egyik oka annak, hogy mára ennyire idegenekké, agresszívekké és fanatikusakká váltunk. Mert nemcsak a tinédzserekről van szó, hanem gyakorlatilag mindenkiről. Senki sem kivétel, és senki sem menekül.
A székelyudvarhelyi Gedő Zsolt idén végzett Kolozsváron, jelenleg mesterizik, ezt a szerepet pedig a nyári időszakban tanulta meg, nem is Keresztes Attila rendező, hanem Albu István, a Figura Stúdió Színház rendező-igazgatójának „felügyelete” alatt. Ahhoz képest, hogy ez volt az egyik első „nagy” szerepe, kiválóan oldotta meg a feladatot. Nagyon provokatív, „ütős” előadás volt: az első naphoz képest, amikor a Chioggiai csetepaté után mindenki nevetgélve sörözgetett, borozgatott a színház előterében, vasárnap este jóval csendesebb volt a sokkolt közönség. De pont ettől jó ez a fesztivál, hogy egyik katarzis váltja a másikat, s ez az előadások sokszínűségét, mélységét, minőségét is jelöli.
Katona Zoltán
