Különösen erős és eklektikus volt a dráMA második napja: filmvetítéssel, könyvbemutatóval, Cseh Tamás-esttel és egy nagyon erős Bányavaksággal. Írhatnánk azt is, hogy színes, mert például a nyertes drámákat tartalmazó könyv borítója is az, de a Frontátvonulás és a Székely Csaba-féle szöveg után ez azért nehezére esik az embernek.A pápa és a király Avignonban
Azt, hogy milyen egy európai, három héten át tartó színházi fesztivál, Matei Vișniec „irányításával” élhettük át – a franciaországi Avignon városában rendezett OFF fesztiválon készült 2015-ben az a dokumentumfilm, amelyet Vișniec-ről készített két román tévés. Ennek a filmnek a levetítésével indult a dráMA második napja a kis kiállítótérben kialakított filmklubban. A Franciaországban élő és alkotó Matei Vișniec idén nem tudott eljönni a dráMÁra (tavaly itt volt), de – mint Zakariás Zalán művészeti vezető hangsúlyozta – így, ilyen „formában” mégis jelen van.A kevesebb néha több
A Tomcsa Sándor Színház és a nagyváradi Szigligeti Színház negyedik „közös gyermeke” is megszületett – ezt kedden délután a filmvetítést követően mutatták be a dráMÁzóban. Nagy Pál helyi színházigazgató viccesen „Ede és Sanyi” (a színház két névadója) közös gyerekének nevezte a drámapályázat nyertes szövegeit tartalmazó tetszetős kötetet, amelyet 20 lejért meg lehet vásárolni a színház jegypénztáránál. „Ha elkezdünk valamit, akkor annak eredménye van” – mondta Nagy Pál egy olyan hölgykoszorú közepén ülve, amely a drámákat elbíráló zsűri kb. 51%-át jelentette. Az is elhangzott, hogy a román mezőny idén nagyon erős volt, hiszen tavaly egyetlen beküldött román dráma volt, idén pedig közel harmincan küldtek be írást.
A zsűri tagjaitól elhangzott az is, hogy egyes szerzők még mindig igénytelen módon átadott, helyesírási hibáktól hemzsegő írásokat küldtek be, ám idénre már sikerült elkerülni azt, hogy dráma helyett egyszerű novellát vagy kisregényt küldjenek be a pályázók. Mostanra a minőség kezdett dominálni a mennyiség ellenében, s természetesen a nyertes darabokat műsorra tűzheti a váradi vagy az udvarhelyi színház.Pásztor Márk a Keleti pályaudvar éttermében
Az idei évadtól a Tomcsa Sándor Színházhoz szerződött Pásztor Márk fiatal kora ellenére akkora hitelességgel tolmácsol egy negyven évvel ezelőtti magyar lemezt, attitűdöt és történetet, hogy kis túlzással az álla is leesik annak, aki először látja és hallja. Jó, a Cseh Tamás-Bereményi Géza kettős életműve kortalan, hiszen a hetvenes évek végén keletkezett Frontátvonulás helye, jelentősége és üzenete megkérdőjelezhetetlen az akkori underground-kultúrában.
Habár kb. kétharmada próza a Frontátvonulásnak, az olyan szívbemarkoló dalok, mint a Hányan kipusztultak, A dizőz dala vagy a Születtem Magyarországon hihetetlenül katartikus élményt nyújtanak az előadásban. A Keleti pályaudvar éttermének dohányfüstje, italszaga, a vécésnénik (mindenki, minden részeg Mamikája) monológja keveredik a múltjukon merengők és bankettezők gondolataival, miközben mindenki valamilyen vonatra vár és csak el, el, el innen – de ezt nem lehet.
Vizi és Ecsédi tipikusan magyar, szomorú, a kilátástalanságról, a megrekedt időről szóló története, Pásztor Márk előadása számára a színházi körülmények ideálisak – ezt nem lehet kocsmában úgy játszani, hogy közben sörösüvegek koccannak, kávégépek pöfögnek és emberek beszélgetnek. Ez így volt jó, ahogy volt.Székely Csaba és az invesztigáció
A stúdiótérben tartott Frontátvonulás, valamint a színpadi stúdióban játszott Bányavakság között alig néhány percnyi szünet volt, az esti előadás abszolút teltházas volt, bár kétszer ennyien is kíváncsiak lettek volna Székely Csaba Bánya-trilógiájának második részére – még akkor is, ha nem ez volt az első Bánya-darab, amelyet a dráMA közönsége láthatott, hiszen az előző találkozókon is itt voltak rendre a Székely Csaba-darabok. Sőt, maga a szerző is, hiszen rendszeresen tiszteletét teszi a fesztiválon – most is itt volt, és be is ült a darabra.
A Bányavakságból ez volt a második előadása a nagyváradi Szigligeti Színháznak, a házi bemutató után most ősszel fogják játszani – bizony lesz, amit, mert habár nagy kihívás a vásárhelyi ősbemutató és a szentgyörgyi, román nyelvű előadás után hozzátenni, de az udvarhelyi közönség szerint ez sikerült. A mélyszomorú székely valóságon sírva lehet vigadni és röhögni – ezt tettük mi is. Megkapta „a magáét” a szerző is abban a jelenetben, amikor Lupescu rendőr „invesztigációt csinált” a falusiak között a falopással kapcsolatosan (pálinkázott néhány nézővel).
Továbbra is dráMÁra fel, mert ma délután folyt, pont, köv, pont. Részletek a részleteknél.
Katona Zoltán
