Georges Feydeau: Bolha a fülbe, vígjáték, r: Zakariás Zalán
Georges Feydeau 20. századi francia drámaíró Bolha a fülbe c. darabjában egy párkapcsolati hajszát nézhetünk végig, ahol a félreértések és egymásra találások, a kommunikáció hiánya vagy félrecsúszása, egyszersmind az emberi kötődés hazárd játékai egy gondosan felépített dramaturgia fonalán állítanak a mindennapoknak ironikus tükörképet. Egy súlytalan világba cseppenünk, amelynek emberei számára semminek nincs túlságosan nagy következménye, ahogyan a hűség megbontásának sem. Victor –Emmanuel Chandebise és felesége túlságosan is boldog házasságban élnek, az unalomig boldogan. Ezt a szivárványos harmóniát bontja meg egy kétes hírű lebujból érkező csomag, amelyre a feleség bukkan rá, ráadásul a tartalma mindössze férjének kedvenc nadrágtartójából áll, kiegészülve a nagytermészetű férj lankadt kedélyállapotával és máris bolha került a fülbe. A féltékeny feleség névtelen találkára hívja társát a Tüzes Kandúr fogadóba és ezzel kezdetét veszi a párkapcsolati hajsza…Lars von Trier: A főfőnök, vígjáték, r: Anger Zsolt
Lars von Trier, dán filmrendező, első, 2006-ban bemutatott filmes vígjátékának színpadi adaptációja jelenik meg az udvarhelyi Tomcsa Sándor színházban, Anger Zsolt magyarországi alkotó rendezésében. Az új keletű szöveg egy évek óta láthatatlan, avagy nem létező főnökkel működő cég abszurd történetét meséli el. Abszurd történet és társadalmi görbe tükör, amely a közöttünk élő embertípusok több fajtáját is felmutatja. Ravn, egy jól menő kisvállalat vezetője, úgy dönt, hogy eladja a céget. Ő azonban,nem képes felelősséget vállalni döntéseiért, amiket így egy nem létező, Amerikában élő, főfőnökre ruház át. Nemsokára, komoly vevő kopogtat be a cég ajtaján egy izlandi üzletember személyében, aki csakis a legfelsőbb autoritással hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni. Ravnnak nincs más hátra tehát, mint felbérelni egy állástalan színészt, hogy aláírja az eladási szerződést. A bonyodalom azonban akkor teljesedik ki igazán, amikor a folyósón portyázó színész, méltóan adja elő szerepét és megismerkedve kollegáival, meghallgatja problémáikat, majd megpróbál segíteni nekik…Tomcsa Sándor: Műtét, vígjáték, r: Zakariás Zalán
Dr. Ember László boldog akar lenni. Tomcsa Sándor drámájának kispolgári világába beleivódott az egzisztenciális elhidegülés és a magány.Szereplői azonban továbblépnek a társadalmi besorolhatóságon, ledobva státusukat, alkotnak maguknak egy belső valóságot. A dráma főszereplője, Dr. Ember László, nem megéli, hanem átírja magányát egy képzeletben fogant család eszméjével, amely számára a boldogságot jelenti. A történet fonákjai mögül fokozatosan sejlik fel Ember és realitásának kapcsolata, az a kettős világ, amelyet döntésszerűen hoz létre. Nem becsapja magát egy „kegyes hazugsággal”, hanem tudatosan választja a boldogságot egy önmaga által felépített igazsággal. A történet során így kialakuló két párhuzamos realitás- egy kívülről érzékelhető, melynek tagjai a szomszédok, és egy belső igazságokból táplálkozó, melynek szereplői a CSALÁD,- összecsúszni látszik, amikor Flambó, az álnyomozásba menekülő szomszéd úgy dönt, hogy műtétet hajt végre barátján. Mint minden beavatkozásnak, ennek is kétes a kimenetele: milyen mértékben tud a valóság az illúziók meghosszabbításává válni? Flambó jóvoltából Dr. Ember László életében megjelenik a nő, a képzeletből valóságba lépő feleség, hogy nem létező szerelmükkel együtt harcoljanak a kiüresedettség, létbe vetettség ellen. A két valóság érintkezési pontján megszűnik a dráma groteszk karikatúra jellege, és felsejlik az a mély életszerűség, amelyet egy belső küzdelem, az emberben hordozott értékek és azok vállalása jelent.Thornton Wilder: A mi kis városunk, dráma, r: Vladimir Anton
Egy átlagos kisváros, átlagembereinek átlagos hétköznapjai jelennek meg Wilder háromfelvonásos drámájában. A történet semmiben nem rugaszkodik el amegszokottól, még a konfliktushelyzetek sem mozdítják ki ebből a megkövült súlypontból, mégis egy különleges drámával állunk szemben.
Sokan megpróbálkoztak már a peremre szorult kisember ábrázolásával, nem kis sikerrel, általában a szentimentalizmus jegyében, azonban Wilder nem kíván másról képet alkotni, mint a valóságról. Éppen ezért a darabban szereplő kisváros, lehetne bármely lakott település a világon, értékrendszere univerzális: a férfiak végzik a dolgukat, a házimunka az asszonyoké, a gyerekek iskolába járnak. Csupán a harmadik felvonás épül problematikus téma köré, amikor halálról mint mindennapjaink eseményéről beszél. A fiatal, gyermekágyas Emily halála önmagában nézve szentimentalista, a család szempontjából tragikus, a darab egészében, pedig természetes. Itt nem a halál a szomorú, hanem az azt megelőző élet fásultsága. Az a közönyösség, amellyel az átlagemberek élik mindennapjaikat, megfeledkezve idejük végességéről, felülmúlja az elmúlás gondolatának fájdalmát. Talán csak a művészek képesek meglátni a gyönyört az élet minden pillanatában, azok az emberek, akiket kiszorít az átlagtársadalom.
A mi kis városunkban, tehát minden rendben van, vagy mégse?
