Nyikolaj Vasziljevics Gogol ukrán származású orosz író. Az orosz irodalom klasszikusa, az orosz széppróza és drámairodalom egyik legnagyobb hatású alakja. Pétervári elbeszélései (melynek része az Egy őrült naplója is),a saját pétervári élményei hatására keletkezett írások. Gogol a népmesei hősök ártatlanságával érkezett Pétervárra, mintegy szerencsét próbálni. Ám mennél jobban kiismerte magát, annál inkább érezte otthontalanságát a nagyvárosban, ahol az ember őrlődik és felőrlődik ábrándjai és a külvilág, képzelgései és a köznapiság között. Álmok és víziók, amelyek megsemmisülnek, nevetségessé válnak a nappal kiábrándító közönségességében. Ez az élmény – a meghasadt létezés élménye – jelenik meg valamennyi pétervári elbeszélésében. Ezekben a “hivatalnoknovellákban” az élet: ésszerűtlenségek halmaza, amelyben a valóság mint rögeszme (Az orr), a rögeszme pedig mint valóság tükröződik (Az őrült naplója).
Az Egy őrült naplója egy kishivatalnok tudathasadásos állapotának mesteri ábrázolása. Hőse, Popriscsin a „normális” világból kilépve a betegségbe, a téveszmék fantáziaszülte birodalmába menekül, ahol összekeveredik képzelt és való. Innen próbálja megérteni – az író pedig ebből a groteszk szemszögből láttatni – életének történéseit, ebben az irracionális világban próbál felemelkedni kisszerű létezéséből akár a spanyol királyi trónig. Az őrületnek és a valóságnak a „tényei” egymásról lehánthatatlanul jelennek meg az elbeszélésében. A társadalmi megalázottságának, kiuttalanságának következménye az a fajta „lázadás”, mely az őrületbe kergeti, s amelyben egyúttal vágyálmai is megfogalmazódnak. A társadalmi korlátokat az őrület groteszk formában feszegeti, s Gogol, az őrült logikája révén, az egyedi eset általános okozati összefüggéseibe hatol be. Gogol kérdése izzóan mai : mi vagyunk őrültek, vagy a világ őrült meg körülöttünk .
