„A Plazma nem egy komplex történet, aminek eleje, vége van és közte rengeteg drámai fordulat. A Plazma korkép (kórkép), abszolút tükröt tartva a jelenkori társadalomnak, minden igazságával és igazságtalanságával, fájdalmakkal és falcs örömökkel, beteg lelkiállapotaival és fogyasztói globalizált falánkságaival. Emberek és köztük lévő kapcsolataik, ezeket nyújtja az előadás. Olyan emberekét, akik ma a valós életben körülvesznek bennünket. A plazma nem bírál, nem ítél, nem jó, nem rossz, csak mutatja, ami van.”
Tóth Árpád, rendező
