„Matei Vişniec darabját 1989 decemberében írta, miközben tombolt a forradalom. Az abszurd elemekből szerkesztett szöveg egy poszt-becketti alapszituációra épül: a szereplők várakoznak egy váróteremben. Nem tudják, hogy mire várnak, de ez náluk nem egy életpillanat, hanem létforma, az egész életük egy nagy várakozás. Ebben a várakozásban zavarja meg létüket egy csellista, aki állandó zenélésével lassan az őrületbe kergeti őket.”
Zakariás Zalán, rendező
