„Tudjuk, a béke nem a háború hiánya, hanem a lélek békessége. Béke az, amikor nincs háború – állítja mégis Zalán Tibor (…) A tükör, amit elénk tart a szerző, nem torzít: ilyenek vagyunk, aljasok, megalkuvók, ha kell, akár hóhérokká is válunk. Zalán Tibor drámája azonban nemcsak ezt vágja az arcunkba. Ami igazán ijesztő az, hogy a látszat fontosabb a tényeknél, és ezért nincs tragédia, és nem lehet feloldozás sem.”
Kovács Csaba – Krónika, 2007. január 3.