„Mégis mitől nevetjük halálra magunkat? A Csizmás Kandúr valódi mesejáték, ne ijedjenek meg, nem felnőttelőadással ámítják a gyermekeket, mondván, hogy ez egy gyermekelőadás. (…) Persze a történet nem mondható éppenséggel fergetegesen viccesnek, inkább a szereplők és a szereplőket alakító színészek játéka teszi felejthetetlenné az előadást. Nem lehet nem hahotázni azon, amikor az a veszettül nagy, esetlen korona csúszik le folyton a király (Szabó Jenő) nyakába, avagy nagyon kell röhögni azon, hogy ugyanaz a színész a kissé lökött Varázsló bőrében milyen kitűnően görgeti a kolozsvári-vásárhelyi akcentust. Vagy ott van a Középső, az Udvarmester és a Juhász (Posta Ervin), aki annyira elszállt mindegyik alakításában, hogy az röhej…”
Barabás Blanka – Udvarhelyi Híradó, 2006. szeptember 28.
