„A szereplők várnak valamire, ami kizökkenthetné őket mindennapjaik szürkeségéből, ami boldoggá tenné őket, ami legfőképpen önmaguk felfedezéséhez vezetne, aminek a betetőzése reményeik valóra válása, lelki világukkal való megbékélés. Bár a halál nincs jelen, mégis ott téblábol a lakodalmasok között. A menyasszonyi tánc tragikus vonzata a halálra táncoltatott lány népi motívumát sugallja. A menyegző külsőségeiben forgatagos, sokszínű, kápráztató, alapjában véve egy szomorú esemény. A menyegző mélylélektani elemzése egy őrült világnak, a bölcső és a koporsó közé foglalt világ körforgása, a halál tánca.”
Stracula Attila
