„Meghökkentően lecsupaszított szövegkönyv, a színpadi játékhoz hűen idomuló jelmezek és a jelképességig egyszerűsített díszlet (…) Gergely László elemző rendezési stílusa a lehető legnagyobb mértékben ígénybe vette a színészek alkotókészségét. Ez dinamikussá tette a színpadi játékot, és meghagyta a színészek személyiségéből fakadó egyéni jegyeket is. Erőszakos, durva gesztusok mutatják: a pénz utáni sóvárgás, a korlátlan ösztönösség szivacsként törölte ki minden szereplőből az erkölcsöt.”
Zilahi Imre – Krónika, 2000. december 19.
