A néző mindig érteni akar. Értelmet adni mindennek, amit a színpadon lát. A keresés ezen előadás esetében is elindul, de minél inkább keresek, minél inkább próbálom megérteni, annál inkább elvesződöm benne. Elvesződésem közben egyre erősebb intim és családias hangulatot vélek felfedezni a színpadon. A színészek lényegében egy szoba-dobozba vannak bezárva, amelynek negyedik fala plexi, betekintést enged a nézőnek. (Ez a felállás teljesen megváltoztatja a színészi játékot.) Ebben a privát szférában bontakozik ki a szabadakarat kérdése és a dimenziósíkok mindfuck összkavalkádja. Egy adott ponton úgy érzem magam, mintha tudományos kísérletet néznék, amelynek során üvegen keresztül figyelem a kísérleti alanyokat. De az érzés csak addig tart, amíg rá nem jövök, hogy a folyamatos, belső megfejtéskeresés által valójában én is részese lettem a kísérletnek.
Olteán Márk
