Székely Csaba: Semmit se bánok a 11. dráMA kortárs színházi találkozón
Megnéztük a A Szatmárnémeti Északi Színház Semmit se bánok című produkcióját. Itt van 6 dolog, amit az előadásról tudni kell.
1. A rendszer nem változik és az ember nem.
Az előadás főszereplője a nyugdíjas Dominik (Rappert-Vencz Sándor) aki a Securitates múltját a szőnyeg alá seperve egyedül, telefon nélkül él kis lakásában és szidja a világot. Egy szép nap beköszönt hozzá Alex (Nagy Csongor-Zsolt), egy régi kollégája aki az új rendszerben, új nevű intézménynél, de ugyanazt a munkát végzi: lehallgat, követ, fenyít és fenyeget.
2. Nem könnyű átszokni a konyakról a sörre.
Lendvai Zoltán rendezésében minden tárgy jelent valamit. A Dominik falán csüngő óra nem jár, mintha egyszerre fagyott volna bele véres múltjába és alkoholista, búskomor jelenébe. Az átkos régi rendszerben kapható egyetlen ‘márkás’ italt, vagyis a konyakot fogyasztja, míg Alex KFC-t hoz, sört és poloskát. Nem is találják a közös hangot, Alex köhögve és kivörösödve tudja csak lenyelni a rátukmált konyakot.
3. A moralitás kétélű dolog.
A két férfi moralitását érdekes fénybe helyezi Liza (Keresztes Ágnes) megjelenése, aki az őszinte gyermekek naiv csicsergésével toppan be Dominikhoz. A tizenhat éves szomszédkislány, akit édesapja bántalmaz, apránként meghódítja Domi úr zord szívét, akiről kiderül, hogy rajong a francia buldogokért, tud epertortát sütni és elítéli, sőt, próbálja meggátolni Liza apjának agresszív kirohanásait. Dominik hírhedt fekete doboza, melyben a kínzóeszközeit tartotta éles kontrasztba kerül a fehér habos epertortával.
4. A múlt mindig utolér.
A nyugdíjas ezredes régen mindig legyőzte kollégáit a table játékban, de Lizát sehogy sem sikerül megvernie. Valószínűtlen barátságuk a megváltás és egy új korszak ígéretét hozza, azonban az előadás legerősebb pillanatában kiderül, hogy Liza veleszületett szívbetegségéhez Domi úrnak is köze van. Tudatlan megbocsátás, kísérlet a törlesztésre, lehetőség az önigazolásra, elveinkkel kötött szövetségünk ingadozása: ilyen és ehhez hasonló szálakat mozgat Liza, erőteljesen és súlyosan, úgy, hogy közben aranyosan és derűsen fecseg.
5. A rendezés nem komplikálja túl a dolgokat.
Lendvai Zoltán rendező igyekezett hű maradni Székely Csaba szövegéhez. Egy előadás utáni villáminterjúban kérdésünkre elmondta, hogy egyáltalán nem húzott a szövegen. Nagy bátorság ez, még a legszínpadibb szövegek esetében is. A realista játékmód és a lélekelemző szöveg Gordiuszi-csomói olykor próbára teszik a nézők figyelmét. Ezt ellenpontozza Keresztes Ágnes empátiát ébresztő Liza-alakítása és Nagy Csongor-Zsolt Alexének számtalan fizikai humorral díszített pillanata.
6. Szinte érezni lehet a zöld olajfesték szagát.
Az előadás látványvilága nosztalgiázásra hív. Holott a rendszerváltás utáni időszakban játszódik, a színpadkép mégis a kommunizmusból jól ismert világot idézi. Liza hajpánttal és a 70-es években divatos színes füss kabátban jelenik meg, Dominik antennás fekete tévén nézi a szekusok bebörtönzéséről szóló híreket. Pillanatokra kilátunk a lakás bejárati ajtaján, ahol kivehető a döglött zöld olajfestékes folyosó. Egy letűnt kor emblematikus színe, a reménytelenség szimbóluma. Dominik divatjamúlt bolyhos pulóverét csak az előadás végén cseréli le, amikor megért arra, hogy végre szembenézzen múltjával és annak következményeivel.
Fazakas Tímea, Ferencz Hedvig, György Alida, György Evelin, Sebesi István, Szász Gyöngyi
