Több szempontból is különleges előadást mutat be csütörtökön, március 7-én 19 órától a Tomcsa Sándor Színház: A mi kis városunk című produkció egyrészt mintegy negyven szereplőt vonultat fel, ezenkívül a díszlete sem mindennapi, és szorosan kötődik a színháznak otthont adó kisvároshoz, Székelyudvarhelyhez. Az előadást beharangozó sajtótájékoztatón az alkotók időkapszulát helyeztek el.Thornton Wilder A mi kis városunk című művét Vladimir Anton rendező állította színpadra, aki az előző évadban már dolgozott a társulattal a Nem lesz reggel, Fred! című előadásban. A rendező, Dálnoky Réka dramaturg, valamint Nagy Pál színházigazgató és Zakariás Zalán művészeti vezető a szerdai sajtótájékoztatón beszélt a próbafolyamatról és az előadásról. Vladimir Anton elmondta: a Nem lesz reggel, Fred!-be csak négy színészt tudott beválogatni, ezúttal azonban az egész társulattal dolgozni akart, ebből kiindulva a közösséggel, a várossal kapcsolatos szöveget keresett, A mi kis városunk pedig ideálisnak bizonyult.
A társulat színművészeihez a próbafolyamat során gyerekszereplők is csatlakoztak (Dunkler Helka és Dunkler Krisztián, valamint Szűcs-Olcsváry Zámor és Szűcs-Olcsváry Zete), ezenkívül a Balázs Ferenc Vegyeskar hat tagja és tizenhét középiskolás diák is szerepel az előadásban, amely így közel negyven szereplőt vonultat fel.
A rendező arról is beszélt, hogy a darabban nem hagyományos díszlet, hanem egyfajta fényinstalláció jelenik meg, ez rengeteg munkát igényelt, ugyanis különösen sok a fényváltás az előadásban. A produkcióban ugyanakkor van felvételről vetített és élőben közvetített videó, kórus és zenekar is – összesen hat hangszer szólal meg, és a színészek is énekelnek.
Az előadás zenei részéért Pál Attila, a Tomcsa Sándor Színház színművésze felelt – aki egyébként maga is négy hangszeren játszik a darabban –, többek között ő állította össze és vezette a kórust. A látványtervet Eranio Petrușka állította össze, aki a Nem lesz reggel, Fred!-ben is dolgozott, a jelmezeket Bíró Boglárka tervezte, aki már több alkalommal együttműködött a színházzal, a díszletkivitelezésért pedig Szűcs-Olcsváry Gellért, a társulat színművésze felelt.„Számomra is különleges előadás, sok olyannal kísérleteztünk, amire korábban nem volt példa” – magyarázta Vladimir Anton. A rendező szerint egyébként az előadás még nem jött létre, hiszen ez akkor történik meg, amikor megérkeznek a nézők. „Közönség nélkül nincs előadás, csak néhány őrült, akik egy nagy és üres teremben eljátsszák, hogy valaki mások” – fogalmazott.
Vladimir Anton egyébként azt vallja, hogy a rendezésnek láthatatlannak kell lennie az előadásban. Azaz a nézőnek az kell legyen az érzése, hogy a színész minden mozdulatot abban a pillanatban talál ki. „Mintha a történet első és utolsó alkalommal születne meg a néző szeme előtt.” A rendező elismerően beszélt a székelyudvarhelyi társulatról, amely szerinte nagyon nagyot tud álmodni művészi szempontból.
Az előadásban több, Székelyudvarhelyhez kapcsolódó momentum van, Vladimir Anton sokat inspirálódott a városból már az alatt a két hónap alatt, amit tavaly a Nem lesz reggel, Fred! próbái alatt itt töltött. Azt is elmondta: A mi kis városunk próbáinak kezdete óta Udvarhelyen 99 ember halt meg, és 209-en jöttek világra, ezt is belefoglalták az előadásba.Zakariás Zalán művészeti vezető a sajtótájékoztatón elmondta: azért hívta vissza Vladimir Antont rendezni, mert a Nem lesz reggel, Fred!-del már bizonyított a rendező. „Otthonos, családias, mély előadást sikerült létrehoznia. Ez fontos, hiszen a színháznak – amellett, hogy szórakoztat és közösségi élményt jelent – el kell gondolkoztatnia azokról az értékrendekről, amelyekhez alkalmazkodni akarunk az életben” – fogalmazott.A sajtótájékoztató keretében az alkotók időkapszulát helyeztek el a színház által örökbe fogadott fenyőfa szomszédságában, a színházépület mellett. Dálnoky Réka dramaturg elmondta: a darabban elhangzik egy monológ időről, múltról, jövőről, a szövegben pedig szó esik egy kisvárosban elhelyezett időkapszuláról, amelybe belekerült többek között egy Shakespeare-szöveg, az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának szövege és A mi kis városunk egy példánya.
Ebből kiindulva az alkotók, illetve a szereplők is összeállítottak egy kapszulát: a színészek egy-egy élményt, gondolatot, emléket írtak le, valamit, ami bennük történt a próbafolyamat során, ezeken kívül pedig az elődás plakátja és szórólapja került bele a kapszulába, amelyet Vladimir Anton helyezett el a fenyőfa mellé.
A mi kis városunk a bemutató után ebben a hónapban március 15-én és március 27-én látható 19 órától.
