Shakespeare-előadások a hónap végén

Shakespeare: Ahogy tetszik című vígjátékának két előadását tekinthetik meg a hónap végén Fekete István és Tamási Áron diákbérletes nézőink.

Az előadásokra 2010. március 31-én és április 1-jén szerdán és csütörtökön 19:00 órától kerül sor. Ez alkalommal egy olyan klasszikust állít színpadra a Tomcsa Sándor Színház, mint William Shakespeare: Ahogy tetszik című vígjátéka. A rendezés - az expresszionista színháznak megfelelően  - látványban és mozgásban gazdag, szövegben újszerű (Nádasdy Ádám fordítása). Szereposztás: ELŰZÖTT HERCEG, emigrációban az Ardeni-erdőben POSTA ERVIN ROSALINDA, a lánya (átöltözve: Ganiméd)    JAKAB ORSOLYA AMIENS, zenész DÉNES GERGELY JAQUES, úr az elűzött herceg kíséretében VIOLA GÁBOR m.v. FREDERICK HERCEG, az elűzött herceg öccse, trónjának bitorlója POSTA ERVIN CÉLIA, a lánya (átöltözve: Aliéna) VARGA MÁRTA LE BEAU, udvaronc Frederick hercegnél P. FINCZISKI ANDREA CHARLES, díjbirkózó Frederick herceg szolgálatában CSURULYA CSONGOR PRÓBAKŐ, a „bolond”, tréfamester Frederick hercegnél DUNKLER RÓBERT OLIVÉR, néhai Sir Rowland De Boys fia TÓTH ÁRPÁD JAKAB, néhai Sir Rowland De Boys fia BENEDEK BOTOND FARKAS ORLANDO , néhai Sir Rowland De Boys fia ANTAL CSABA ÁDÁM, öreg szolga a De Boys családnál FÜLÖP ZOLTÁN m.v. CORIN, öreg pásztor SZŰCS – OLCSVÁRY GELLÉRT SILVIUS, fiatal pásztor    BALÁZS CSABA m.v. PHÉBE, pásztorlány MEZEI GABRIELLA AUDREY, parasztlány LÁSZLÓ KATA PÁSZTORLÁNY 1. MÁRTON RÉKA PÁSZTORLÁNY 2. SZÁSZ KRISZTA PÁSZTORFIÚ 1. BENEDEK BOTOND FARKAS VILMOS, parasztfiú, szerelmes Audrey-ba  CSURULYA CSONGOR ELSŐ NEMES ÚR P.FINCZISKI ANDREA MÁSODIK NEMES ÚR KULCSÁR – SZÉKELY ATTILA HÖLGY A HERCEG UDVARÁBAN VIDOVENYECZ EDINA Nemesek, apródok, szolgák Rendező: ANCA BRADU m.v. Rendezőasszisztens: TÓTH ÁRPÁD Dramaturg: DUNKLER RÉKA m.v. Díszlet/ Jelmez: HORATIU MIHAIU m.v. Koreográfus: MĂLINA ANDREI m.v. Zene: HORVÁTH KÁROLY m.v. Súgó: KOLOZSI B.ILONA Fény: TOÁSÓ ISTVÁN Anca Bradu Shakespeare vígjátékát Nádasdy Ádám fordította Shakespeare olyan, mint a világ vagy az élet. Minden kor megtalálja benne azt, amit keres és amit látni akar benne. Jan Kott: Kortársunk Shakespeare Francis Hayman: Ahogy tetszik, 1750 körül Intrika, féltékenység, birkózás,hősök, irigység, tiltott gyümölcs, száműzés, bolondok, filozófusok, kaland, erdő, népies idill, tömegpszichózis, árkádiai idill, vágy, szerelem, ál(nok)mok, szenvedély, erotika, maskarádé, androgünitás, búskomorság, szarkazmus, ardennes-i erdő, shakespeare-i erdő, élet szerelem, szerelem játék, színjáték. Ahogy tetszik. Az akarat és hatalomvágy uralta és szűkítette korrupt udvar és az ardennes-i erdei népidill a két játéktér, melyeken és melyek között az emberi játszmák, és a szerelmi szálak sűrű fonala fonódik. A legerősebb szerelmi szál e fonatból Rosalinda, az udvarból száműzött hercegkisasszony, és Orlando, a menekülésre kényszerült ifjú szerelme. Eszményi szerelem, melyet egy álruha tesz hamissá?! Eszményi szerelem, melyet egy álruha tesz igazzá?! Ahogy tetszik: egy derűs remekmű, de amelyben ott van - az énünk, létünk, emberi mivoltunk gyarlósága erjesztette - szomorúságfűszer. Dunkler Réka, dramaturg A vágy elvarázsol, a vágy megöl, megijeszt, meghat, olykor nevetésre késztet, máskor eltűnik, megnyugvásnak álcázza magát, orkán gyanánt más vágyakat nyel el, vagy gazdaggá tesz, de válaszokat nem ad, bölcs, kegyetlen, hatalmas, kiszámíthatatlan. - játék Baricco Tengeróceán című regényéből kiragadott gondolataival az Ahogy tetszik kapcsán - A színház minden emberi viszonylatot magába foglal, de nem azért mert jól – rosszul utánozza azokat. A színház azért ad képet minden emberi viszonylatról, mert a hamisság az alapelve. Az eredeti hamisság, akár az eredeti bűn. A színész egy alakot játszik, aki nem ő. Az aki nem ő. Nem az aki ő. Önmagunknak lenni annyi, mint eljátszani a mások pillantásaiban visszaverődő tükörképünket.(…) Veszélyes mulatság a maskarádé. Olyan játék, melyben az ember elveti saját alakját és elfogadja, vagy legalábbis kölcsönveszi a másét (…) egy örök ábrándot valósít meg: azt a vágyunkat, hogy átlépjük saját testünk, saját nemünk határait. Azt az ábrándunkat, hogy megismerjük azt az erotikus tapasztalatot, melyben önmagunk partnere vagyunk, melyben mintegy a túlsó partról nézzük és éljük át a gyönyört. Az ember egyszerre önmaga és másvalaki, olyasvalaki, aki hasonlít hozzá, és mégis különbözik tőle. Jan Kott: Kortársunk Shakespeare

« vissza •